Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. és 11. kötetéhez

Az Nagtok és Kegtek beadott supplicatiónknak urunknak ő nagának bevitele felől miképen resolválta legyen magát, alázatoson értettük. Az mi annakokáért illeti az privata personáknak táblára való evocálása dolgában jelentett difficultását, hogy t. i. bizonyos causákban, potentiákban, depositumokban, debitumokban nem eximáltathatnának táblára való evocatióban az privata personák. Nagtokat és Kegteket annak okáért alázatosan arról emlékeztetjük a mi decretumban Par. III. Tit. XX. Hogy az szabad várasoknak pedig minden több törvények szabadságok és szokások az ő privilégiumokban vagyon irván. Az mi törvényünkben immáron az eriminalis casusokban, manifesta violentiákban és manifesta debitumokban nem protraháltatnak az perek, hanem még appellatióban -era bocsáttatnak és brevis processussal leginkább az külső embereknek megemlitett causájok decidáltatnak. Nagtoknak és Kegteknek offeráljuk magunkat azzal, hogyha valamelli k nemes embernek székünkén pere lészen, annak perit ily brevis processussal decidálni akarjuk, hogy méltán protractió felett panaszt ne teliessen. Annakokáért Nagtokat és Kegteket alázatoson ez instantiánkkal requiráljuk, minthogy az decretum bevött törvényünket helyben hagyja, az nemes ország is ennek előtte való üdőkben, úgymint 1642. Art. 13. azt concludálni méltóztatta: hogy szászságon levő privata personák ne evocáltathassanak, hanem kiki coram competente suo judice keresné ott meg, a hol lakik. Mi is annál egyebet nem kivánunk, az nemes ország a mellett most is tartani és tartattatni méltóztassék, a mit akkor egyenlő akaratból az szász rendekkel való perlekedésnek módjáról végeztet, Nagtoknak és Kegteknek alázatosan megszolgáljuk. (f) (publice facta.) Protestatio delegatorum Saxonum Transylvaniensium coram regnicolis. Noha sok rendbeli alázatos könyörgésinkkel és instantiánkkal a mellett szép igiretünkkel is az elmúlt közeibik ország gyűlésén, ez mostani generalis diaeta alatt is iteratis viribus Nagtokat és Kegteket azon requiráltuk, hogy régi szabadságunk és bevött törvényünk processussa és megrögzett ususunk ellen Íratott articulusok abrogáltatnának, megmaradásunknak állapatja lenne úgy, az mint egynehány száz esztendőtől fogva ekkédiglen volt. Nagy reménséggel viseltettünk ugyan, hogy Nagtok s Kegtek előtt ennek az hazának megmutatott és megmutatandó hűségünknek ezaránt is tekéntete lenne, de minthogy annyit sem obtineálhattunk ennek az Ol,KITÖRSZ. LEVÉLTÁR könyvtára