Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. és 11. kötetéhez

hazának egyik tekéletes hazaszerető commembruma és natio levén, hogy csak supplicatiónk is az nemes ország nevével az mi kegmes urunk ő naga méltóságos személye eleibe vitetett volna, Annakokáért az nemes ország előtt solenniter protestálunk azon, hogy az mi kegmes urunkhoz ő nagához életünk fogytáig való hűséggel teljes szivvel akarván lenni, Nagtoknak is és Kegteknek két natióul az szükségnek ideiről celebrált contractusunk szerint lehető tehetségünkkel szolgálni igyekezvén, az mi régi szabadságink, bevött törvényink és megrögzett usussink ellen irott articulusoknak soha sem animáltunk, nem is animálunk, holott az ki az 1557. esztendőbe irott articulust megvizsgálja in ea parte, az lml az vagyon irva, hogy semper enim tertia natio duarum natiorum aliarum deliberationem sequi et imitari debet, ez végezést az akkori eleink nem irta oly értelemmel, hogy valamelyik natio az maga saját kárával confundáltassék az más két natiónak privatum lucrumával, hanem az mint az akkori idő s alkalmatosság mutatja az az végezés néz teljességgel ez szegény hazának közönséges maradására és javára, mely értelemben valamig megmaradhatunk mind addig protestalásunkhoz tartjuk magunkat, mind az ház s örökség vétele s mind pedig privata personáknak közzűlünk táblára evocáltatása felől cum solenni prote.statione. Nóta. Diese protestation, nachdem sie vorlesen worden, haben wirdt (wir helyett) publice begerett die protonotarii solten hierüber more solito uns sub sigillo ein schrillt auszgeben, welches der eine nicht thun wolte, Czeft'ei László, sondren gesagt : es were Avider das landt. Der praesident hatt die supplicatio heimlich dem fürsten hinaingeschickt. Ihr F. G. haben daraff geschrieben und die protestationis conservatio zu verwahren dem kaptalon uberschickett. Nota. (Tovább nincs!) (Simonius 349--363. 1.)