Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - XVI. 1664. jan. 24—febr. 25. A nagy-sinki egyetemes országgyűlés
ványnak semmi hatása sem lett: alig egy pár elégületlen főurat tudott megnyerni. A török táborral Apafy okt. 27-ig maradt Érsekújvár alatt, mely napon együttesen indultak el. Egész nov. 14-ig maradt Apafy a derék táborral, s ez napon vált el a nagyvezértől, Alsó-Némedi felé vévén útján, hova éjjeli szállásra ment. Magával hozta Haller Gábort is, ki 1662. június óta folytonosan a török főhadi szálláson volt mint az erdélyi rendek követe, s kit a nagyvezér fejedelemnek szemelt ki az esetre, ha Apafy nem jött volna el a táborba. így azonban már nem volt rá szüksége s habozás nélkül feláldozta Apafynak. A nagyvezér csauszokat küldött Hallerért Némethibe, kik éjjel álmából verték fel s vitték a nagyvezérhez: ki aztán nyomon fejét vétette.Apafy azután háborítatlanul folytatta útját Erdélybe s decz. 1-én Gyula-Fej érvárra érkezett. A derék török tábortól elváltak a tatárok s az oláh vajdák is — ezek közül azonban csak a moldvai vajda ment Erdélyen keresztül s az is jelentékeny kártétel nélkül. 2) XVI. Apafyt otthon szívélyesen és szeretettel fogadták. A hatóságok követei üdvözletére siettek, s ő maga is örült a viszonlátásnak. Pár napi pihenés után Balásfalvára s onnan Görgénybe ment, Ott találkozott a helytartókkal s ott esett hirére, hogy váradi pasává Kucsuk neveztetett ki, 3) a ki bizony a lehető legroszabb szomszéd volt, Ez út s annak élményei nem múltak el Apafyra nézve minden tanulság nélkül. Nem volt sem nagy tehetség, sem erős jellem. De az élet iskolájában már sokat tapasztalt a különben is iskolázott, tanúit ember. Szenvedései azonban félénkké, habozóvá tették, s épen ezért nem birt azzal az önhibás : de Katona javítása (szept. 28.) sem fogadható el. Hiszen akkor nem volt még Érsekújvártt. A nádor ellenkiáltványából (Új-Magyar Múzeum 1854. II. 49. s köv. 11.) kitetszik, hogy oct. 22-én kelt. ') Az erre vonatkozó adatokat összeállítottam »Kaller Gábor megöletése« czimű értekezésemben. Vértanúk 153. 2) Krauss II. 369. s) Krauss II. 370. Bethlen I. 85.
