Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - XVI. 1664. jan. 24—febr. 25. A nagy-sinki egyetemes országgyűlés

állósággal, melyet e rendkívüli helyzet megkívánt attól, ki az ország kormányának gyeplőit kezében tartotta. Senki ezt nálánál jobban nem érezte, s azért mindig szeretett valakire támaszkodni — csak hogy ez a valaki olyan ne legyen, kitől székét félthette. Bizonynyal erős nyomokat hagyott lelkében Csepreginek intő szózata, hogy három elődje árulás áldozta lett, s ezeknek véres árnyékától nem is tudott menekülni. S a mit most útjában látott és tapasztalt, arról győzte meg, hogy csak nagy óvatossággal tarthatja fenn magát székében s erősítheti meg uralkodását. Egy egész hónapon át szemtanúja volt annak a makacs és kitartó küzdelemnek, melyet az óriás és jól felszerelt török erővel folytatott a maroknyi meglepett magyarság, s a császár készületlen és hirtelen összehozott hada. Nem bizott olyan feltétlenül a nagyvezér diadalában s nem tartotta észszerűnek egyedül ahhoz csatolni egész jövőjét. Azt a közvetítő szerepet a római birodalom s a porta közt, melyet a zsitvatoroki béke állapított meg s a miedzobordzi capitulatio megsemmisített, űgy vélte folytathatni, ha mindkét hatalommal jó viszonyt tart. Az egyiknél, a töröknél már meg volt állapítva hitele, a másiknál, a németnél most akarta egyengetni útját. A »császárhoz hű erdélyiek közt«, mint a volt Kemény-pártiak nevezték magukat, két rokona volt: sógora Bánffy Dénes, kivel Kolosvár alatti táborában találkozott s kiegyezett, és Teleki Mihály, kinek anyja volt Bornemisza-leány. Mindkettő be volt foglalva az amnestiába, sőt Bánffy Dénes az utolsó országgyűlésen inscriptiót is nyert. De ha ez a két főúr a Kemény Simon elzüllött pártjától félre állott is, nem szakította meg viszonyát a német kormánynyal. — S az ebből fejlődött sajátságos viszonynak Teleki Mihály kővári főkapitánysága igen érdekes kinyomata volt. A vár tartozandóságaival a magyar király területe s a német kapitányok által elfoglalva tartott várak közt felülvén, ezekkel helyzeténél fogva is összeköttetésben kellett hogy álljon. Az amnestia után pedig Apafy megerősítette Telekit a főkapitányságban, a ki ennél fogva elismerte az erdélyi fejedelem alá tartozandóságát. S épen ebből a viszonyból következett, hogy Apafy közeledését a német kormányhoz Telekynél jobban senki sem közvetíthette.