Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

dokságomban lévő jó akarómnak, mi választ írt, ím in specie nekem írott levelét Nagyságodnak küldtem ; abból megláthatja, mind írásomnak jelét hova jeleztem eszében veheti; mivel penig mint magát az vezér is avval menté, mely levelet nekem az kapucsi basa Lippán adta ; de az bizonyos, hogy ott vett két szekeret Kövér Gábor, az ki az szekerekkel volt, azt mondta titkon, magyar nemes ember. Ugyan attól, Oláh Györgytől az váradi nemesség küldött vala az vezérhez levelet: mit írtak, az vezér felhivata, velem az dolgot közölvén, ha nem kémség volna ; va(llat)tam, tudakoztam tűle ; megmondtam neki, lássa, de ha megtréfál is, nem engem, hanem magát. Nem lakik (sic), mivel azelőtt is ismertem, az vezértől hitlevelet szereztem; nekem is az vezér assecurálja, hogy megtart benne, írjak, hogy az követek bejöjjenek; mely oda írott levelemnek páriáját odaküldtem: mint írtam, megláthatja azért Nagyságod. Seréni Mihály uramtól is menjen végére, ha mit tud benne, mivel úgy beszéllé az vezérnek, hogy Tisza István uram vállalta volt fel az követséget; katonákat is adtak volna melléje, de osztán az katonák elszöktenek mellőle, úgy kellett visszamenni, hogy egyedül hagyták; azután bírságúl vetették mind az nemesség közül s mind az katonák közül, száz forint bírság alatt, hogy elmenjenek, kiket oda rendeltenek; de azok is megindúlván visszaszöktenek; ismét azért Nagyságod ez jelekről végére mehet, ha nem csalárdság. Deszni felől 10 gyalogot mondá, hogy küldjenek, bebocsátják. Azelűtt azt íratták volt oda, hogy 200 praesidiumot küldött; de én megmondám, ne higyje, mert házomnál volt 15 gyalog avagy húsz. Az mint maga mondotta azelőtt, az szerént azt is örömest elhalasztja vala; mondá, hogy Nagyságoddal még az tavaszra kelve szemben lészen, mert vagyon parancsolatja, hogy kiszálljon és akkor minden dolgokról Nagyságoddal végez az erdélyi határ felől is. Azmint az szavából vettem eszemben, Rákóczy György ő nagysága ellen fog parancsolatja (lenni), hogy kiszálljon, és 40 ezer tatárt s a két Oláhországot ismét felvegyék, Nagyságodat is az erdélyiekkel úgy felkarról senki ne gondolkodjék, hogy az még él, hogy Barcsai Akos, hogy más fejedelem legyen. Hiszem mennyiszer esküdtem meg, miért nem hiszik ? Úgy látom, azmint az lippai agák is mondák, hogy ha maga az vezér meg nem indúl, ők meg nem indúlnak, tavaszig penig nem fog megindúlni, noha utoljára pántolódván vele, mondá az tihája, talám megindúltanak Szolnokbúi eddig is. Azt is kérdé az vezér tőlem, hogy nem tudja, hova menének az hadak, mikor Jenő felé voltanak ? mondám: hogy vagyon az, Nagyságod az vezér és az hadak generalisa nem tudja, ki tudja. Megszégyenlé magát, osztán mást kezde be-