Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)
26. fejezet: 1657-1660 - XVI. 1660. aug. 25. Bonczhidai részgyülés
1660. AUG. 25. 47 siességgel védelmezték magukat. Amit Barcsay tehetett, anynvi volt, hogy a helytartókat ismetelve felhívta, hogy a sarczot mennél elébb hajtsák és szolgáltassák be — mert a halogatással nemcsak őt, hanem az országot is a legnagyobb veszélynek teszik ki. A míg a summa nem jön, az ország mindig veszélyben van, de amint a vezér mondja »mihelyt a pénz jűni kezd megszűnnek.« Ugyanakkor figyelmeztette a helytartókat, hogy intsék meg a Rákóczy-párt vezetőit, hogy hagyják el Erdélyt, mert a szerdár kiadatásukat fogja követelni. 1) Épen ebben az időben történt, hogy a szerdár egy csapat moldvai kurtánynak s tatárnak engedélyt adott haza mehetésre: kik is útjokat Beszterczének vették. Deés és Szamosujvár közt megállapodván a helytartók, hogy figyelemmel kisérhessék őket, hadfölkelést rendeltek el. 2) A tábor összegyűlt Bonczhidán s a helytartók e levelek következtében itt aug. 25-én tábori országgyűlést tartottak és felhívták a segesvári országgyűlés által kinevezett perceptorokat »hogy a mi része minap felvetett summának kegyelmetek kezében administráltatott, minden haladék nélkül jó gondviselés alatt hozza az oda bocsátott atyánkfiaival együtt itt való táborunkban, hogy innét arra elégséges atyánkfiai által küldhessük az mi kegyelmes urunk ő nagysága kezében és azzal, úgymint az fényes portához való engedelmességünknek jelével csendesíthesse ő nagysága az hatalmas nemzetet és fordíthassa el az haza ellen való igyekezetét, lehessen országúi nekünk is alkalmatosságunk az summa többi részének felszedésében.« 3) De késő volt. Mire ezzel a pénzzel megindúlhattak volna, Várad 44 napi bámulatos kitartás és hősies védelem után, aug. 27-én feladta magát bizonyos capitulationalis feltételek alatt. 4) A szerdár, amint a várost kezéhez vette, azonnal Hasszan kapucsi basát Erdélybe indítá, levélben tudatván a helytartóval Várad elfoglalását, azon figyelmeztetés kíséretében, hogy a sarczot s adóhátralékot azonnal adja át Hasszánnak, különben személyesen fog ellenük menni s az országot ') Ugyanott 482—3.11. 2) Krausz II. 106. 1. 3) Török-magyarkori Allamokmánytár III. 484. 1. 4) Közölve vannak. U. o. 486 s köv. 11.
