Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

gos személy ellenségnek pronunciáltatott, annak büntetésére közelítenek az mostan útban levő hadak. Mi az mi keresztyéni tisztünkben eljárván, már ennél többel nem tartozunk ; ne is gondolja senki az Kegtek segétségére és szolgálatjára volna szükségünk és azért írnánk, mert azmely hatalmas császárunkhoz folyamodtunk Kegtektől előnkben adatott kötelességünk szerént, gondot visel reánk és megoltalmaz isten után bennünköt, hanem inkább édes hazájához való szeretetét előtte viselvén, azt igyekezze cselekedni Kegtek, az mivel az utolsó romlástól és veszedelemtől megtarthatja és az fényes portának felgerjedett haragját lecsendesítheti, melyet ha késedelem nélkül el nem követ és a fényes porta ellen való engedetlenségben még is tovább megátalkodik, hazája romlásának maga leszen oka Kegtek. Az mindenapi experientia mind minket, mind Kegteket megtanított isten után hatalmas császáron áll az erdélyi fejedelemségnek állapotja, az ellen nemhogy így megczondorlott, de mégis virágzó állapotjában is hazánknak senki azt nem bírhatta s bírhatja. Úgy értjük azzal akarták némelyek Kegteket eláltatni, mi vonszuk és hozzuk ez hazára az idegen nemzetet, de ha jó lelkiésmeretiben száll, különben tapasztalja lenni a dolgot, tudván jól maga is, kire legyen nehézsége a fényes portának és ennek előtte is kinek kergetésére indította hazánkra számlálhatatlan hadait, nem is szűnik meg annak üldözésétől, míg feltött szándékát végben nem viszi, kihez ha a fényes porta ellen még tovább is fog ragaszkodni Kegtek, félő, veszedelmének toldalékja szegény édes hazánk ne legyen. Vezérelje isten Kegteket az ő nevének dicsőségére. Datum in civitate nostra Cibiniensi die 1-ma Maii anno domini 1660. Achatius Barchai m. p. (P. H.) (Iliv. újk. más. Országos levéltár. Főkormányszéki osztály.)