Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

nak, nem cselekecltenek az mellettünk levő török liadak. De atyai intésünknek akkor is igen kevés vagy semmi foganatját láttuk, sőt a téli időnek alkalmatlansága miatt vissza kelletvén a vezérnek térni, a fényes porta ellenségével maga kötelessége és sok ízben való végezési ellen megegyezvén, készebb volt azzal együtt szebeni városunkat reánk obsideálni és víni (noha talám némelyek kénszerítésből is cselekedhették) mintsem régi eleink dicséretes példáját követvén, hatalmas császár hűségéhez ragaszkodni, mely cselekedetivel eddig is nem nyert egyebet, hanem a sok kóborló tolvaj hadaknak praedájává tévén magát és alatta levő szegénységet, éhelhalásra juttatta szegény hazáját, ennekutánna is, ha eddig gyakorlott vétkes útját követi, végső romlásánál egyebet nem várhat. Alinkét az mint isten ő felsége ingyen való jóvoltából gonosz akaróink boszúságára eddig megtartott, bízunk ő felségében, ennekutánna is megoltalmaz. Immár isten kegyelmességéből az tavaszi idő elérkezvén, úgy hisszük nem sok időre hatalmas császár erős hadai meg fogják keresni ez hazában a fényes porta ellenségét. Hogy azért isten s az ő szent ang}

Tali előtt minket méltán senki ne vádolhasson, hanem kiki maga legyen oka maga veszedelmének, akartuk Kegteket kegyelmesen inteni (hatalmas császár is azt parancsolván nekünk írt levelében, Regeteket intsük) jól meglássa, úgy ragaszkodjék elébbi méltóságos fejedelemhez, mind magát, mind édes hazáját maga veti végső veszedelemben. Avagy gondolja-e Kegtek, hogy ez szegény hazának utolsó veszedelmét nem látnók, külömben Kegteknél nem színesen, hanem szívesen igyekeznők azt a méltóságos személyt helyben állatni, az mint portára egynehány ízben beküldött emberink tanúbizonyságot tehetnek, de hazánknak mint egy személynek tartozunk többel ? Lelki esméretire kénszerítjük Petki István uramat, tegyen bizonságot róla, mindaddig semmi nehézség ez hazára a fényes portától nem volt, az míg Medgyesen országúi elébbi fejedelem mellé nem állánk s kezességet is fel nem vállalánk, mely dologban magunkat sem mentjük tudván egyet értettünk Kegtekkel; az a levelünk érkezvén a fényes portára, arra iraték meg, tanúság vagyunk országúi, mi is egyet értettünk Rákóczival, látta az levelet Petki uram. Mostan is nem egyébben vonhatja a végső veszedelmet magára mintha azon méltóságos személylyel egyet ért, melytől ha magát el vonván a fényes portához hívséget mutat, bátran assecuráljuk Kegteket, nem volt az ország végső elrontására feltött szándéka a fényes portának és most is nem lészen, ha a méltóságos fejedelem az országból kimenvén, a haza egyet nem ért ő nagyságával, hanem az mely méltósá-