Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - XIV. 1660. jan. 25—febr. 6. Sellemberki országgyűlés

1660. JAN. 25 FEBR. 6. 41 s a fegyverszünet megkötése felett, s más nap bizonyos megállapodásra jutottak. Jan. 31-én megkapták a követek : Ugrón András, Bedőházy Tamás a nemesek, Mészáros András, Lekenczey András a szebeniek részéről és Keresztury Demeter mint jegyző az útasítást, mely arra kötelezte őket, hogy igyekezzenek Rákóczyt lemondásra bírni*) s kimentek a sellemberki országgyűlésre. Mondhatni fedezet mellett, kísérőiktől elzárva vezették őket a templomba, hol a rendek össze voltak gyűlve. Xem sokan voltak: harminczheten a főurak és nemesek közül s a városok követei. 2) Xem úgy fogadták őket, mint követeket s az őket polgári állásuknál fogva megillető helyre ültették. De ők ragaszkodtak hozzá, hogy mint követekkel bánjanak velők s sürgették, hogy mondják meg a rendek, mit akarnak a szebeniektől, mert ők különben haza mennek. Ebeni válaszolt: mondják meg kegyelmetek otthon, hogy mi ő kegyelmeket kívánjuk, egy szívvel lélekkel akarunk a haza megmaradásáról gondoskodni, addig semmihez sem nyúlunk. Ugrón határozottan és élesen válaszolt e felszólításra. Tagadta, hogy ez a gyülekezet jogosan országnak nevezhesse magát: hol vannak a Kemény-fiak és mások ? hol a partium ? Olvassák fel a catalogust — ha az ország valóban együtt lesz, ők hamar átjőnek. De hát nekiek is micsoda biztosságuk lehet? nevök áruló, javaikat prédáják. Aztán bepanaszolta mind azt a kártételt, bántalmakat, melyekkel Rákóczy katonái illetik az országot. De, végzé beszédét, ha valami jó útat találnak az ország megmentésére, ők szívesen csatlakoznak. De bizony az összegyűlt rendek sem tudtak semmi eszközt s a követek kijelentették, hogy visszamennek. Jó, mondá Ebeni, de mondják meg otthon, hogy mi itt semmmihez sem nyúlunk, hanem kivárjuk őket. Ezek elindúltak, hanem Rákóczy útközből visszahivatta a követeket. Eleinte Ugronnal éles recriminatiokat folytatott Rákóczy s hoszszabb beszélgetés után megmarasztalta ebédre a követeket. Vígan laktak s le is itták magukat a követek — de a kiegyezés ügye semmivel sem 2) L. Törvények és Okiratok LII. 3) A névsor olvasható Kereszturynál Archiv XIX. k. 214. 1.