Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

(lilecti salutern cum favore. Noha sok gondolkodással vettük ez írásunkra magunkat, mindazáltal az szegény utolsó romláshoz közelítő hazához való szeretetünk meggyőze bennünket, holott az iidő magában elfoly tőlünk mind az fényes porta complacálására is, mind közönséges békességünknek megszerezhetetésében is való alkalmatosságok is elmúlnak, ha hivalkodó szemmel nézzük, sőt csak várjuk végső veszedelmünket. Akarván azért atyai gondviselésünket ez hazához megmutatnunk, mellettünk levő tanácsór híveinkkel és hazafiaival egyező értelemmel generalis gyűlést promulgáltattunk egész országúi mindeneknek ad 25. praesentis mensis Januarii ide Selemberkre. Intvén Kiteket is ad unionem regni fidelitatemque nobis debitam az megírt napon és helyen becsületes követ atyjokíiai által compareálni és hazánk megmaradásáról hasznosan consultálkodni velünk egyező értelemből el ne mulassa; különben ha cselekszi Kitek és magokat absentálják, nekünk is más gondolkodással kelletik lennünk felőlek, inert az egyenetlenségek miatt szoktak romlani el akármely birodalmok is, mint az írás is mondja: onine regnum contra se divisum desolabitur. De ha egyesek leszünk amaz mondás szerint: concordia res parvae crescunt, boldog végét várhatjuk dolgainknak. Kire isten Kitekkel együtt segéljen bennünket. Quibus sic facturis gratiose propensi manemus. Datum in castris nostris ad civitatem Szebeniensem sitis die 19. Januarii anno dni 1660. Gr. Rakoci mp. b) 1660. jan. 19. L i 11 e r a e Ii a k o c i i ad Cibinienses. Nem tűrhetők ez alkalmatossággal, hogy Kiteket hozzám való kötelességére s hazájához való szeretetire ne emlékeztetnők, kinek veszedelmeskedésit mint megmaradhatását akárki is láthatja, szerző oka pedig mindennek nem egyéb, hanem a nagy egyenetlenség, és némelyeknek szívekben reconcipiált rancor; de mind az olyanokat is mi nem hántorgatjuk, sem jövendőben hántorgatni nem akarjuk, dum quisque red eat ad fidelitatem, hanem édes marokni nemzetünk s elromlott hazánk megmarasztásában és az fényes porta complacalásában kévánunk minden útakat, módokat elkövetnünk; mely ügyekezetünket alkalmatosabban promoveálhassuk, kévántatik az egyesség. Ugyanis micsoda gondolattal akar Kitek magán szakadni az egy városával, holott az török segétsége