Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

is kétséges, mert annyi jöliet, hogy unadalommal jővén, félő, úgy ne járjon Szeben városa, mint Buda; ma is tutorságnak színe alatt tartja; Szeben városához is annyi török jöhet, soha ki nem megyen belőle, praetendálhatja azt is már török, vért ontott oltalmazásában. Az tatár és oláh segétség mostanában nem jöhet, az is vájjon hasznot szerez-e többet vagy kárt bizonyság az harmadévi itt benvaló járása az tatárnak. De vájjon Brassó, mint intercipiált levelekből értjük, noh;i Kitekkel derekas correspondentiája volt, ha remélhetné az segétséget, nem más útat követett volna-e el az hűségünkre való redeálásnál? Ott levő és forgott dolgokról mit írjon Alikés Mihály uram, im in specie beküldtük Kiteknek levelét, noha lehetnek idegen magyarázattal felőle, de ám lássák, mi isten, s az ő szent angyali előtt protestálunk, hogyha végképen ez haza elvesz, okai ne legyünk, mert mi minden útakat, módokat elkövetni az megmarasztásában készek leszünk, csak Kitek is akarja. Sőt ha ugyan vakmerőképen reluctálni akarnak is, meg nem szűnünk valamit híveinkkel annak oltalmára feltalálunk véghezvinni. Quibus sic facturis gratiose propensi manemus. Datum in castris nostris ad civitatem Cibiniensem positis die 19. Januarii 1660. G. Kakoci mp. c) 1660. jan. 17. Ab) alatti levél melléklete. Litterae Michaelis Mikes ad Georgium Kakoczy. Mlgos fejedelem, klmes uram! Minekelőtte az Ngod mlgs válasza érkezett volna az brassaiak állapotjárói való alázatos tudakozódásomra, amire isten segétett szorgalmatoskodtam olyan extremum tentálás nélkül megholdoltatni őket és az árulókat kézbe venni. Ngod klmesen megítélheti első resolutiójokból, minemű difticultások lehettek köztünk: csak tractára való embereknek hozzám kiküldetése felül is egy egész nap volt az controversia. Azért én magam ma jó reggel a Csorgóhoz mentem, bíró, folnagy, kálmány ki jöttének feles gyaloggal, lovassal, ott úgy complanálódánk, hogy az Ngodnak tartozó hűségekből való kitántorodásokat megvallák, és arra visszatéréseket és ezután állhatatoskodásokat erős hittel ígérék. Basa uram és veje mellett alázatoson intercedálának, és hogy nekik nagy gyalázatjokra esik, állatták, melyre én megfelelvén, nemlőn mit tenniek, kézbe ígérék. Tgy értem, maga is nem relnctál tovább, csak életét félti nyavalyás, én