Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

egyező értelemből minden mediomoknak kővetői kivánunk lenni szegény haza, securitására. Ad tertiuni: Onszoltuk ő kmeket, nyúljanak szabadságok megorvoslásához. Magok ő klmek kezébe lévén újonnan az regimen, azután miben meliorálták, ő kmk tudják, csak nekünk is despectusunkra ne szolgáljon ő kmk kévánsága, minden istenes rendenes (sic!) dolgokra készek vagyunk. Auguratióinkor mikre köteleztük magunkat, el nem felejtettük, törvénytelenséget sem követtünk, sem követünk ezután is. Ad quartum: Kezünket egyik statusoknak való segétségről is nem akarjuk megkötni. Az székelységenk tött igíretünk(re) az mozdított, mivel jiitt fülünkbe az előbbi adóval is kevesedett száma az ország kardjának; mi bizony discretiót abban nem tartunk, lios tyrissoque (sic) egyaránt tökéletes hűséget viseljenek. Mindazáltal, hogy ő kmk mostani kévánságának annuáljunk, mindkét statusoknak singillatini igírünk annyit, mennyit az székely vitézlő rendre mostani felvetett egy egy talléros adó tenne; ezenfeljűl csak az lehetetlen dologra nem mennénk szegény haza securitásáért, ő kgmk tartozó hűségekben alacritást tapasztalván. Ad quintum: Mi legitime választott és confirmatus fejedelem lévén, más ember, főképpen impositivus fejedelem conditióit acceptálni böcstelenségnek tartjuk, nem is akarjuk, emlékezetben forogjon; egyébaránt mint legitimus fejedelem igaz hívünknek syncere ac conlidenter mindkét részről consultálkodván, valami méltó s illendő, mindent készek vagyunk az ország javára tehetségünk szerint provideálni. Sed haec resolutio plerisque regnicolis displicet; ideoque iterata instantia instituitur, quae in scriptis exhibetur, tandem pransum itur circa horam secundam. A prandio non coiiHuinius, sed militum hungariensium concertationes in medio foro celebratas spectamus, caedes enim et verbera, vulnerationesque crebro videbantur. Die 1. mensis Octobr. orto sole confluimus in templum, ubi dnus Mikes Mihály exhibet iteratam resolutionem suae principalis celsitudinis, cui adjungit quod praesidiariis domorum finitimorum si scriberetur et adhortarentur, ut sese accominodent ad constitutiones regni, non noceret. Monet etiam alia nonnulla discutienda. Tandem leguntur dictae iteratae resolutiones, quarum de primo puncto intelligebatur taliter: az universalis amnistiát jovaljuk, de ügy, hogy a die cessi regiminis nostri ez mai napig minden dolgok reciproce azokról értsék, kik jelen vannak. A kik penig jelen nincsenek, post factam ammonitionem notáztassanak; de noniinanter Ladányi Mihálynak semmiképpen az amnystia ne suft'r ágálj on; speci-