Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

hogy urunk ő nagához alá rugaszkodjom Radnókra, de hogy a nemes ország kévánta, méltatlan voltam[ ra\ hogy idebe jőjök, eljöttem azért; minekelőtte én arról szólanék, mit kellessék az előttünk forgó voxról mondanom, annakelőtte magam állapatomról akarok keveset emlékezni; nyilván vagyon, hogy én az Rákóci háztól minden előmenetelemet, sokféle jovaimat bőven vettem, melyekért az mint akkor, ügy most is minden teljes tehetségemmel való hűségemmel azon Rákóci házat szolgálni, ahhoz való hűségemet mutatni, a mellett tiszta szűvből fáradazni. mert soha meg nem engedem, hogy senki is volt avagy legyen, a ki én nálomnál igazábban való szolgálottal volt ahoz az házhoz, ha más hasznosabbal is. Senki nagyobb állhatatossággal is, ha más kedveskedhetőbbel is, senki nagyobb serénységgel is etc., melyekre ma is szintén azon ember vagyok, annak az háznak azon igaz híve vagyok. (Si diis placet aut credere fas est.) De hogy az vox mondásról való censurámat előszámláljam, helyesnek lenni az én részemről nem mondhatom minekelőtte ő nagához nem megyek, ezen dolog felől nem beszélhetek. Xoha az én dolgomban nincsen semmi homály, én az én hűségemmel Barcsai fejedelem uramnak köteles nem voltam, volna inkább azoknak a voxolás előtte való dolgok urunk ő nagával Rákóczi Györgygyei, a kik hűtesek voltak Barcsai fejedelmekhöz. Azok tudják ez hazának hol fáj, micsoda nyavalyája vagyon, micsoda orvossággal gyógyhatnák betegségét, azután tudhatná az orvos. Hic dnus Kemény János multa disseruit de medico morbo ac aegroto. Quibus exauditis contraire et cum quodam rancore disputát dnus Mikes Mihály, itaque percipiens commotionem illám Mikessianam, submisse relinquit, non urget (blanditur) dnus Kemeny János memoratam suam assertionem, sed cessat loqui hoc pacto: Én csak a magam részemről mondtam s mondom, ez uram az én előszámlált dolgaim nem a voxhoz való, hanem csak akarám jelenteni, hogy szembe leszek ő nagával nem sok haladék holnapig; addig én sem voxot, sem censurát nem mondok, az ország lássa Ktek dolga. Orditur ergo Petki Tstvan voces coliigere, quae cum vari is declarationibus et multis laudibus Rakocianis insertis in eam conclusionem intrant, ut Rakocius princeps acceptetur cum suis promissionibus, dummodo antequam nos quoque űdelitatem nostram fulcienda quaedam impedimenta suae celsitudini ofteremus, eaque nobis medenda illustrissima celsitudo promittet, invitare in medium regnicolarum non debeat, plerique enim Siculi et nobiles haerebant in eo, immo studebant, ut statim sine omni mora invitetur princeps; sed collectis vocibus major pars in eo sistit, ut per legatos de medendis omnibus