Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

török hadakkal az tiszamellékieket; melyet midőn megértettünk volna, küldöttük bé emberünket és írásunkat, kik által mind magunkat igazságosan menteni s mind pedig ő kegyelmét és az nemes országot akartuk inteni, hogy megszűnjenek háborgatásunkra való ügyekezetektűi, de emberink meg nem hallgattatának, se írásunk meg nem olvastatának, noha az országnak nagyobb része és külső rendei kívánták volna megérteni, de Barczay uramtúl és többektűi meg nem engedtetének; ekképen azért kitelenség alatt kellett az oltalamnak fegyverivel megelőznünk ő kegyelme gonosz szándékát; mindazonáltal, midőn már annyira közelítettünk volna egymáshoz, hogy emberi Ítélet szerint igaz igyünk mellett isten kegyelméből ő kglme ellen győzedelmeskedésünket is remélhettük volna: de az keresztyén vérontás nélkül nem lehetvén, annak annyira kedveztünk, hogy midőn Kgtek becsületes úr atyjokfia, tekintetes és nagos Kemény János uram az nemes ország akaratjából hozzánk bocsáttatott volna, és magát interponálván békességnek tractájára bocsátkozásunkat kívánta volna, ottan mindjárt mind hostilitást gyakoroltatni megszüntünk, Zsuknál az Szamos mellett megállapodtunk, minden igazságos útak s módok alatt való megegyezésre magunkat declaráltuk; méltó kivánságinkat Kemény János uram által az nemes országnak eleiben terjesztésére delegáltuk, azmint mind azokról ő kglme annak idejében Kgtek előtt valóságos relatiót tehet; de ime az alatt Barcsai uram micsoda gondolatbúi és tanácsbúi maga tudja, feliázatván az ország hadait illetlen hurczolással Fejérvárig hozta, onnat ő kgmeket mint és hogy bocsátotta legyen el, Kgtek tudja, maga pedig Dévában menvén noha az tractát continuálni láttatott, de azalatt az törököt szorgoztatván, kit már azelőtt felindított volt, mind velünk való tractáját csak színesen folytatta, velünk meg nem harczolását, és midőn armistitium volna köztünk, alkalmatlanúl való futását hárítván vétkül az nemes országnak mellőle elállására, azmint immár az törökségnek elméjében az anynyira oltatott is, hogy mind írásokkal, mind egyébként teli torokkal fenyegetőznek ez szegény haza ellen érette. Mivel azért mi sem fejedelemségnek az fényes porta akaratja ellen erőszakkal kívánói nem vagyunk, azért nem is jöttünk, sőt inkább fájlaljuk az hazának abbéli szabadságtalanságát, hogy Barcsai uram is úgy imponáltatott, nem pedig szabadon választatott Kgmetek eleiben fejedelmül, sem pedig ez hazának veszedelmire, pusztítására, keresztyén vérkiontásra, idegen nemzeteknek ez hazának pusztítására való béhozatására annyira nem czélozunk, hogy sőt inkább jó módok alatt készek vagyunk mennél hamarébb hadainkkal ma-