Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

ő nagának penig semmit sem hozott, se levelet, se követséget. Azért ő naga akarja tudni, ha az ország az Rákóczy fejedelem leveléhez hozzá nyúl-é? követének szavát meghallja-é? Mindezekről penig hogy az ország magát expediálja, ma igen szükséges dolog, mivel holnap Kemény János uram is ide érkezik, ő kimével penig az tatár chámnak bizonyos követe vagyon, a ki a portára ha hírt ad, hogy Rákóczy György embere most is vagyon köztünk, kárunkra fordúl, azmint Szászsebesen létünkkor is, hogy Rákóczy emberi voltak közöttünk, nagy suspitiót vont az szegény országra. Hoc exaudito, denuntiatur principi ut dominos consiliarios mittat in consortium regnicolarum, illis enim absentibus de re tani ardua nihil loquuntur domini regnicolae. Princeps igitur denuo denuntiat consiliarios aeque ac ipsum esse ab iisdem literis exclusos, quapropter ipsi domini regnicolae soli de literis dictis ac legatione Rakocziana deliberent. Hinc proceres regni commoti durius principi denuntiant eundemque hortantur, memores sint domini consiliarii unionis praestitae. Qua admonitione praemissa adveniunt domini consiliarii, cupientes a regnicolis, ut post universos status ac ordines, proceres ac magnates liceat illis suas voces proferre, quia nonnulli hactenus multa sinistre detulerunt ad Rakoczium, unde commotus ipse quoque dixerit: Barcsay uram mellett csak ketten vagy hárman ágálják az dolgot, de ha szabad volna az statusoknak s minden rendeknek szóllaniok, sokkal külömben folyna az dolog. Ideoque ab ultimis incijiiendum quod cum praeferretur absque consultatione per quosdam statim acclamatur ut literae Rakoczianae legantur lianc adiungentes rationem: Dominus Erdélyi György et Erdögh István a Rakoczio internuncia plurima maxima retulerunt in praesentia principis et consiliariorum, ergo literas ab eodem allatas multo magis arbitramur esse legendás, sed dominus Bethlen János ad haec respondet: Ez uram még nem voxolás, hanem consultatióra való dolog, azért kiki értse jól meg, hogy Erdélyi György úr, Erdögh István Rákóczynak rabjai voltak, őket meg is eskettették átok alatt, hogy ezeket a mit hallanak, megmondják urunk ő nagának, az tanácsnak, az hallomások penig ilyenformán voltak: hogy hamis hütűek az erdélyiek, mert assecuratoriájokat in omnibus punctis pacificatoriis violálták etcetera. Haec multis verbis dum Rakocius declarasset, concludit taliter: Ha Barcsai uram immár a konczot elkapta, rágja maga; de ha jószágunkat másoknak adja, valamit elkövethetünk mindent. Haec fuerunt verba Rakocziana per dictos captivos allata. Proinde ad consultandum melius est ut 3 nationes seorsim colligant suas voces