Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

Nagyságodat, az úristen kegyelmes uram sok esztendőkig tartsa meg és éltesse. Datum in Szabola 7. die Septembris anno 1656. Nagyságodnak alázatos szolgája Basa Thaniás m. p. Barcsai Ákos urain censurája. 1. Barcsai uram az neutralist addig is nem javallj a az lengyel, svecus közt, mert abból ország pusztulását, az saxoniai Elector neutralitásságának országa pusztulásának érzett gyümölcséből jövendöli. 2. Az lengyelek mellé való menetelünket lélekismeret ellen való dolognak tartja. 3. Azoknak állhatatlanságokat az confoederatiók megtartásában állatja. 4. Az svecusok megsegítését javallj a. 5. Az ártatlanul kiontott reformátusoknak vérek megtorlására ösztönöz, ha a svecusok nem hittak volna is. Nem hírével, nem javallásából volt-é tehát ő kegyelmének abban az hadakozásban való elegyedésünk ? Oh hit! oh hit! Haller Gábor uram czikkelyekre osztván írását nem szükség commentálni, nem csak assentiált, de tanácslotta is, hogy valamelyik mellé szükséges elmennünk, de lengyel mellé ne, hanem svecus mellé, az maga írásából világos. Basa Thamás uram magunk indulatunkra bízta vala, jobbnak tetszik nekünk és nagy áldással bocsátott útra: bár most is úgy beszélne ő kegyelme nyelve, mint akkor pennája, dicsérné, ne ocsárlaná Kegyelmetekre való szíves és rendes gondviselésünket. Több tanácsurak censurájokról is azt bátron írhatjuk, senki egyen kívül nem improbálta elmenetelünket. Akkor azért nem csak magunknak, hanem a tanácsi rendeknek is ógy tetszett, hogy az hazát romlás követi, ha szomszédunkat bevárjuk, és két hatalmas közzűl nem kapcsoljuk magunkat, és hogy isten tisztességének előmozdítására való alkalmatosságokat is elmulatnunk lélekismeret megsértődése nélkül nem lehetne. Ily jó igyekezettel, tanács javallásából, ország contradictióji nélkül (nézze Kegyelmetek akkori máramarosi articulus előjáró beszédében, mi volt akkor tetszése Kegyelmeteknek,) megindulván, valamíg praedából szekerek megtelék, ki szólott, ki mutatott szomorú orczát ? ha isten nem boldogíttatta is dolgunkat, ő felségével nem illik perlenünk. De ha az istennek titkos és csudálatos eleitől fogvást elrendelt gondviselésének, és hadak jó vagy boldogtalan kimenetelére egyedül igazgató akaratjának nem akarja az