Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)
26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok
keznek. A hol penig Nagyságod írja, némely dolgokról való censurámat magam írjam meg Nagyságodnak, megírhatnám ugyan kegyelmes uram, de annak olvasásával Nagyságodat unadalmoztatni nem akarom, tudván, hogy olvasásra nehéz, holott magam is néha el nem tudom olvasni; mihez képest oly deákommal írattam, a ki is az Nagyságod cancelláriáján hites, melyhez nem kételkedem, hogy véle kiljebb menjen. Azért kegyelmes uram csekélyebb Ítéletem azon dologban nekem ez: Úgy vagyon kegyelmes uram az, elhittem, ezekben az dolgokban mit cselekedendő légyen Nagyságod, még akkor magában elvégezte, mikor ezek az hadakozások elkezdődtenek s minden részekről emberek járni kezdettenek. Az lengyelek állapotjáról való írásomnak olvasásával hogy Nagyságodat terheljem, illendőnek nem Ítélem, velek való állapotját Nagyságodnak füstbe menni Ítélem, melyekkel is Nagyságod igyekező confoederatióit nem javallottam, hasonlóid most is. Emlékezetiben lehet Nagyságodnak, Földváratt létében is csak az kételenség kénszerít az Nagyságod után való járásra, azhol penig az akaratjok kívántatnék, annak effectuálására nem lépnének, hozván elő akkor szegény urunk idejében való cselekedeteknek is példáját; de több része tanácsúr híveinek tetszett az velek való confoederatióban indulása Nagyságodnak. Arra is emlékezhetik Nagyságod, az svétiai királynak követe lévén Nagyságodnál Fejérváratt, ezen dolgot kérdésben vévén Nagyságod, némelyeknek tanácsúr hívei közül tetszések az vala: az lengyelek szomszédosabbak lévén az svécusoknál, inkább illik Nagyságodnak azoknak barátságával élni; de énnekem akkor is vékony Ítéletem kegyelmes uram az volt, hogy inkább az svecusokkal, mint az lengyelekkel illendőbb confoederálni, mivel azokkal, valakik még eddig confoederáltanak, meg nem csalatkoztanak, példa levén szegény urunk velek való állapotja is, de az lengyelekkel nem igen használt, hanem mindenkor barátságokban megcsalatkozott; az lélek ösméreti is azt javalván inkább kegyelmes uram, az ki az igaz vallásnak nem oppressiójára, hanem inkább előmozdítására igyekezik, azt segítse, előmozdítsa. Azért kegyelmes uram, ha Nagyságodnak feltött czélja, hogy ezekben az hadakozásban magát elegyítse (noha elvégezett dologban tanácsnak járni nem szükség), azmint látom meg kell lenni, mind az jó lelkiismeret s mind az igazság azt kívánja, hogy az svecusok segíttessenek, mivel az lengyelekkel való segítség lélek ismeretségünk megsértődése alatt nem lehet; sőt az svecusokat is kegyelmes uram olyan reménség alatt javallanám megsegíteni, hogy ha az vallásnak liberum exercitiumját engednék, mivel ők is mindazáltal ennek az vallásnak, noha nem olyan igen, de
