Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

tan fegyvert fogatván Kegyelmetekkel ellenünk, árnyékból csinált palástot bitszegő háládatlanságának, és idegen, de titkos igyekezetünket okozza méltatlan ő kegyelnie? Noha azért egynéhány rendben declaráltuk magunkat s securussá tettük Kegyelmeteket, csak mi ne injuriáltassunk offensive Kegyelmetek ellen nemhogy mennénk, de mástól is készek volnánk Kegyelmeteket oltalmazni: ezt nemcsak nyelvvel és pennával, hanem az többi között Váradnak, Kűvárnak, partiummal együtt Kegyelmetek megmaradásáért kezünkből való kibocsátásával nemde nem eléggé megbizonyítottuk-é ? Hogy azért maga-menthetetlen legyen mindnyájan Kegyelmetek isten s az világ előtt, ím egynéhány magok hasznok keresését az közönséges szabadságnak álorczájában öltöztető embereknek (kik magok is nem nyugován, Kegyelmeteket is nyugliatatlankodtathatják s vétkeztetik) dolgokat napfényre, világ s Kegyelmetek eleiben terjesztjük. Mivel penig sok költeményekkel idegenítették s hitegették Kegyelmetek szívét tőlünk, az melyeknek fundamentoma s feje az, hogy mi csak magunktól, tanács híre s javallása nélkül elegyítettük volna magunkat az svétiai királylyal confoederatióban és lengyelek ellen való hadakozásban, melyből ugyan hitek által mosdattattak ki némelyek ő kegyelmek közzül az szamosújvári gyűlésben, csak mi reánk hárítván minden nehézségeket, minthogy mi halálhoz azért akkor, mint egésséghez láttattunk közelebb lenni, sok levelek között nem találhattuk meg ő kegyelmeknek censuráját, azzal hitették el Kegyelmeteket, a mivel akarták; most ő kegyelmek írásban küldött tetszésekre reá találván, excerpáltattuk hitelesen és formalibus verbis szóról szóra minden változtatás nélkül leírattuk elmenetelünket javalló tetszéseket; melyben, hogy az nemes ország ne kételkedhessék, delegáljon böcsületes személyeket, a tanácsok ő kegyelmek magok kezek írások s peesétjek alatt lévő originált készek vagyunk megmutatnunk, a mint mutottuk is Erdélyi György, Ördög István, Enyedi .János uraméknak. Barcsi Akos uram censurája. Az hadakozásban forgók közzűl penig kegyelmes uram azt kívántam s kívánom, hogy isten segítsége akik Nagyságod előmenetelit kívánják, azokat értettem, az isten dicsőségére vigyázókat, mivel a Nagyságod hosszas életét is nem külömben kivánom, ha isten dicsőségére igyekezik, melyben nem is kételkedem; így azok is kívánják az Nagyságod előmenetelit, mivel elhiszem, a valláson ellenkezők szemlátomást (ha lehetne) Nagyságodat egy kalán vízben elveszteni ígye-