Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

és világi erővel és dicsőséggel felemelt hatalmas nemzet ellen, valamig ennek periódusát fentartja. Értékéhez annál inkább mint bízhatott az nemes országnak már egyszer kiadott választétele után? mely az Nagyságod hittel tött relatiója szerint 30 vagy 40 ezer tallérra extendáltatott még ezelőtt két esztendővel is, ha szinte eddig ennyi hadaira abban semmi el nem költ volna is. Ezt ha magátúl elidegenítette is, igen kicsiny kárt vallott benne, sőt ha contemnálta is, mert az micsoda az mi oltalmunkra ? Ez az nemes ország elég segítségnek tartaná Nagyságodtól, ha dolgait csak távol szemmel nézve, az maga oltalmában s abban való médiumoknak keresésében meg nem akadályozná, mely aránt ha vesznénk is, könnyebb volna. De ez nehéz, már negyedik íztől fogván nevelvén és hizlalván ez az szegény haza Nagyságtokat, mind ennyi sok java vétele után is átoknál, szitoknál egyebet nem hall, romlására való igyekezetnél kiilömbet nem experiál. Kötelessége ellen semmit ez haza Nagyságodnak nem cselekedett, contractusában is semmit porta annuentiája kivűl nem ígírt. Nagyságod is ember lévén, olyant végső veszedelmünkkel nem kívánhatott s nem is kívánhat. Jószágiban való kárvallásit sajnálja Nagyságod, mi penig Nagyságod miatt országúi elveszénk, szabados emberekbűi rabokká levénk, melyet hogy Nagyságod sajnállana, annál inkább keseregne, nem látjuk, az helyett az országrontó latrokkal s világ seprejével minden alkalmatossággal vígan lakván. ügy vagyon, az nemes ország Nagyságodnak egy hold földét is el nem foglalta, kedvezvén ebben is Nagyságodnak még az parancsolat ellen is tahim utolsó veszedelmével. Mely ha úgy lőtt volna is, injuriájára nem lehetne Nagyságodnak. Mert melyik nemzetségétűi szállottanak volt mind ezek Nagyságodra? Avagy ámbár számlálja elő, melyik nemzetsége szolgált érette ez szegény hazának s mivel fizetett egyébbel igánál, törvénytelenségnél, rabságnál, végre utolsóképpen való elvesztésnél? És hogyha a háládatosságnak csak mi kicsiny szikrája is volna Nagyságodban, bizony soha azoknak ily kételenséggel való elvételeiért (még ha lőtt volna is) újabb romlásunkra nem ügyekeznék, meggondolván, ha mi kárt itt vallana is miattunk, azt duplával megfizettük másutt. Holott az mennyi urasága Nagyságod famíliájának volt atyja fejedelemségének közinkben jövetelének előtte Magyarországban, ez a szegény haza azon Magyarországban két annyit keresett érette Nagyságtoknak. Alert ugyan is merje Nagyságod mondani, hogy valaha Erdély nélkül Munkácsnak, Tokajnak, Regécznek, Ecsednek uraságát obtineálhatta volna, szálljon alá az úristen s ítílje meg ez nagy háládatlanságokat.