Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

Hogy az porta errűl való parancsolatját az nemes ország vagy talám csak privatus is sollieitálta, eleitől fogván mondotta Nagyságod, de annakelhitelére nemcsak valami gyanító jelt is nem mutatott; ebbűl mi szükség magunkat mentenünk az kőfüleknél. Megmenthet minket országostól ez alól a felséges monarchának római imperátor ő felsége relatiója, ki is ágense által interponálván magát, és törekedvén csak azon ottan, csak engedjenek jószágot bírni Nagyságodnak Erdélyben, minémű választ vött az fényes portától, elannyira ha az felséges monarchának tekinteti nem lött volna, élete elveszésével concludálta volna előbbi követségét és instantiáját, ltílje azért az keresztyén világ ebbűl, és nem az Nagyságod rancorábúl származott intimatiójából az egész dolognak igazságát. Közinkben való jártatásának interdictióját is Nagyságod méltán nem neheztelheti, mert az kinek rabsága alá ejte, annak parancsolatjának kell engednünk, mely alól ki nem szabadíthatván, engedelmességünket nem impediálhatja. Országunk veszedelmére való dolgokban járhat-é nem-é Nagyságod ítílje meg maga, az tapasztalt dolog, holott ezen által most is azt efficiálta, az mely hatalmas monarchának árnyéka alatt ma is nyugodni akar, annak levelét intercipiáltatván, levelet vivő atyánkfiát fogságban tartja. Minket mindenkor kötelezett ígéretünk Nagyságodhoz, Nagyságod penig akármit cselekedjék assecuratiói ellen, azt csak kérdésben sem kell hozni. Im az manifestumot is kibocsátotta Nagyságod, nem tudjuk mi végre, mert mi ógy experiáltuk, az keresztyén nemzet között, az feltött dolognak követje helyett szokták az olyat exmittálni, azvégre ha az intésnek pareálnak, az dolog elébb ne menjen. Nagyságod penig ennek kibocsátása előtt nagy részét elkövette rajtunk feltött szándékának. Kérdi Nagyságod, mivel érdemiette: ily notorius személy legyen közöttünk ; félre hagyván magunk siralmas állapotunkat (mert egy-két Istvánfi, vagy Sambucus elég nem lehetne az 28 esztendőtől fogva szenvedett és két esztendőben ugyan derék perfectióra ment nyomorúságos veszedelmünk leírására) erre csak azt felelhetjük: nem mi tőlünk, az portától (még ha mi notoriusnak pronunciáltuk volna is Nagyságodat, melyet tagadunk) kérdje ezt meg. Hidje el Nagyságod, valamíg az fényes portát nem compescálja, minket az ilyen dolgoktűi csak héában arceál, mert nos non aginius sed agimur. Csudáljuk inkább, nem szánna Nagyságod az portához való engedetlenségiinkkel újabb veszedelemben keverni. Tagadhatatlan dolog, kévánják az pénzt tőlünk, de nem azt a melyet vagy mi vagy mások nevünkkel ígírtek, hanem azt, az melyet Nagyságodhoz való adhaesiónkért reánk vetének büntetésül, ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XII. K. 21