Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

azért igazságoson. Nem tudjuk, mi az oka; de az oda bejárt kapucsi pasa és az havasalföldi vajda, az mint értettük, rettenetes haragra gerjesztették az vezért; Szilvási uramnak is azt mondotta volt azelőtt harmadnappal az vezér, az ő kapucsi pasáját nem úgy kellett volna böcsülni, hanem mint magát; de az uratok azt nem jól cselekedte. Azt is jól tudják, hogy az elébbeni urunk jószágot bir ott Erdélyben és az mint meg volt parancsolva el nem foglalták ő nagyságától; holott miólta itt benn vagyunk is ment levél az mi kegyelmes urunkhoz és Nagyságtokhoz s Kegyelmetekhez azoknak elfoglalások felől, kimiatt is az harag ottan-ottan inkább gerjedett, gerjed is rajtunk és az szegény országon. Hogy kapucsi pasa menjen azoknak elfoglalására, az nem leszen; azt mondják, meg volt egyszer parancsolva,tartanok alioz magunkat; kapucsi pasák is megmondották, de semmi sem lött belőle. Efféle és több eliez hasonló dolgokból áradton árad itt az harag és az szegény ország ha mégis tovább periclitál, az szófogadatlanság az oka; mert egyébaránt efféle alkalmatosságok ha találtattak volna tempestive a summából is engedelem és egyéb kegyelmességeknek megmutatása is lehetne. Annakokáért Nagyságtokat és Kegyelmeteket kérjük alázatosan az nagy isten kedvéért, hazájához való szeretetiért, az mi kegyelmes urunk ő nagyságával együtt ezen dolgokat orvosolja úgy meg, ne lehessen méltó panasz az portán. Az jószágokat foglaltassa el, mert minden bizonynyal elhigyje Nagyságtok s Kegyelmetek, ha még is offendáltatik az porta, nem kétséges, hanem valóságos veszedelem következik az szegény romlott hazának, melyben mi benne lévén, akárcsak hátramaradott része maradhatna meg az szegény hazának; most kell ha Nagyságtok s Kegyelmetek felserken, az summának szerzésében igyekezik ; mert ha indulás leszen innét, késő azután az pénznek kiszerzése; kiről assecuratoriát is küldjön Nagyságtok és Kegyelmetek, hogy hozzáfogott és végben is viszi annak felszedését s megszerzését; most az ideje, mert az indulás után késő; soha bizony Erdély többször maga állapatján meg nem marad, hanem utolsó pusztulásra jut. Istennek előtte is adjanak azoknak lelke számot róla, az kiben elmúlik ezeknek megorvoslása; egyszersmind kérvén engedelmet arról is, hogy az adó mellett azmint Nagyságtok s Kegyelmetek jobban szerit teheti, az szerint administrálná is annuatim. Mert mi itt nem tudunk mire menni; azt is, mire menjen az porta; mi eléggé megmondtuk, hogy egyszersmind nem lehet, az ország pusztulását is objiciáltuk. Ha lehetne, bizonyos terminusa lenne, az adóval együtt való beszolgáltatásával netalám az vezértől is tekintet lenne az assecuratoriára. Azonközben is pedig