Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

radnak kezünkben való bocsátása ily későre haladván, lm szinten mostan nékünk megadatik is, étidig való késedelem annak az szép helynek romlást ne hozzon. Mindezekről, az kiket illet, magyarországi nagy rendek közül nem keveseket requiráltunk, minden istenes utakat, módokat, valamelyek hatalmunkban voltak, elkövettünk; látván azért immár szintén közelgetni az veszedelmet, az isten és az ő szent angyali és az egész keresztyén világ előtt protestálunk, a mely veszedelem nemcsak minket, hanem az egész magyar nemzetet nem sokára találja, okai nem vagyunk, jövendőben az maradékink is nem minket, hanem átkozzák azokat, az kik ez romlásnak szerző eszközei voltanak, avagy annak megelőzésében módjok lett volna, de elmulatták. S<>t szívünknek nagy fájdalmával gondolkodván arrúl is, hogy az hatalmas nemzet, «'des vérünk az magyar nemzet és a több keresztyénség ellen megindul, minket is kénszeríteni fog vele együtt való felülésre; elhallgatni azt is nem akartuk avégre, hogy avagy ennek minden jó utakon, módokon való megelőzésében és ez rettenetes kénszerítésnek lelkünknek furdaló terhének elhárításában szorgalmatoskodjanak idején azok, az kiket, illet, és (a kiknek) isten ő szent fölsége módot mutatott végben vitelére, avagy ha az hatalmas nemzetnek megindulását meggátolni és eleve elfordítani nem akarják, akármi indúlattiíl viseltetvén, minket ne okozzanak, ha az kételenség oly dologra kénszerít lépni bennünket, melyhez semmi akaratunk és kedvünk nem volna, sőt keresztyénsegünkkel is ellenkezni láttatnék. És noha ez írásunknak is balmagyarázóit gondolhatjuk, mindazáltal jó lelkiésmeretünktül viseltetvén, elhallgatni nem akartuk. A ki istenesen elmélkedik állapotunk felöl, általláthatja ennyi romlásunk és elviselhetetlen iga alá való vettetésünk után nem egyebet, hanem csendességet és megpihenést és szegény romlott hazánknak megépülését kévánhatjuk, melyet alig remélhetünk. Országunknak penig közönséges pecsétje nem lévén, ez levelünket kolosvári káptolom pecsétje alatt bocsátottuk ki. Datum in generalibus nostris coinitiis in Civitati Bistriciensi celebratis, die 26. Mensis Mártii 1659. Universi status et ordines trium nationum regni Transylvaniae et partium Hungáriáé eidem annexarum. Valószínűleg XVII-dik századi másolat a bécsi cs. és k. titkos ltárban.) (Acta publ. regni Hung. M. S. Kollár-féle gyűjt. 249.) m) 1659. márcz. 26. Az articiilusok. Nos Achatius Barcsai (lei gratia princeps Transylvaniae, partium regni Hungáriáé dominus, et Siculorum comes etc. Memoriae commendainus tenore praeseutium significantes, quibus expedit universis. Quod spectabiles magnifici, gene-