Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

ő nagysága azokban az országnak maga igaz mentsége foglaltatik benn másoknak vádlása nélkül: nem látjuk méltó okát miért kelletnék kihagyatni. Mikes Mihály uram állapatja felől minemű kegyelmességünket igírtük volt az öccsének, jó lélekkel tegyen bizonságot maga róla, de ha mi jó akaratunkat megvetette, erővel reákötni nem akartuk. Gyulai Ferencz fiai felől is írtunk más levelünkben Kegyelmeteknek, kiknek egyike mostan is itt levén, oltalmazzon Isten bennünket, megkárosítanék, magának hogy kedvezzünk, lehetetlen, melynek okait elébbi levelünkben megírtuk. Ertjük félti attól Váradot Kegyelmetek, elébbi urunk német kezében ejtené, azzal se Kegyelmeteket, se minket ő nagysága ne ijesztgessen, tudjuk az ausztriai ház ezaránt minemű indulattal légyen, ha szintén adnák is, soha az török ellen Váradhoz nem nyúl, sem ö nagyságáért, sem Váradért az törökkel való frigyet fel nem bontja; im szintén tegnap is hoza az Pater ezen dolog felől onnan feljűl levelet egy érsektől, ellenben pedig az portáról minémű hírek érkeztenek postánktól odaküldvén arról való leveleket, eddig megérthette Kegyelmetek. Sőt csudáljuk, micsoda lélektől viseltetvén, akarja contractus által megadni ő nagysága az ország házait, melyekhez semmi közi sincs. Emlékezik-e erős hittel való kötelességére is, holott tempore inaugurations megesküdt azon, az ország határit el nem idegeníti, mégis mostan annak idegen nemzet kezében ejtésével ijesztgeti az országot, melynek csak kigondolása is, annál inkább igyekezeti rettenetes vétek; gondolkozik-e arról is valaha még számot kell adni, de ha az továbbra haladna is, azmely Isten ő nagyságán elkezdette látogatását, annak több ostori is vadnak hátra. Azért ha mégis több-több difficultásokat keres ő nagysága, mi haszna héjában az üdőt tölteni Kegyelmeteknek, csak jöjjön haza, inkább akarjuk, ő nagysága kezéből veszszen el, ha veszni kell Váradnak, hogysem mint az ország kezéből. Fogarasi liber baronatusság és az ott való nemesség felől ez mostani gyűlésben semmi végzés nem volt, nem is leszen, elég panaszolkodások voltak mindkét részről. Eisdem in reliquo gratiose propensi manemus. Datum in Civitate nostra Bistriciensi 22. Mártii. Anno domini 1659. Achatius Barcsay m. p. P. S. Idősbik asszonyunk ő nagysága, ne adja Isten, hogy mi miattunk szomoríttassák, csak az ő nagysága emberi alkalmaztassák magokat az ország végezésihez. mi tőlünk veszteg lehetnek s maradhatnak Fogarasban, eddig is az ő nagysága ott lévő emberi adtak okot minden alkalmatlansá-