Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

nál tovább lépni nem akar; azmint kiváltképpen az szolgák állapatját okozza egyiket elébbi urunk, az kik az ország és mi kegyelmességünkhöz folyamodtak, maga tudja Kegyelmed reménségek kívül is mint ment dolgok véghez. Volna kiváltképpen hátra Mikes Mihály, Gyulai Ferencz és Kövér Gábor dolga; Mikes Mihály uram supplicatiót küldött nekünk s az országnak, melyre mind az statusok s mind mi olyan választ töttünk, bátorságoson béjöhet ő kegyelnie s adja elő igazságos mentségét, mely válaszunkkal oly igen abutált ő kegyelme, nem édes hazájába maga mentségére, hanem Eesedbe ment. azzal is alkalmatosságot szolgáltatván, hogy az török nemzet közzé ez hazában való egyenetlenségnek híre jobban-jobban kimenjen, és közönséges romlásunkra provocáltassék az az hatalmas nemzet; úgy is látjuk, nem igazságának előadásával akar absolváltatni ő kegyelme, hanem más úton akarja tőlünk s az országtól extorqueálni az gratiát; Kegyelmed maga lehet bizonyság sem mi, sem az ország nem denegálta az ő kegyelnie igazságának nieghallását, ha ő kegyelnie sem maga igazságában, sem az ország jóakaratjában nem bízik, ki vétke ? Gyulai Ferencz uramnak, ha mi megengednénk, szintén annyi ok adattatnék hazánknak végső elveszésére, mintha elébbi urunkat hínok be az porta kedve ellen, egyébaránt is lehetetlenség vagyon benne, mert magánál alább való embert uralni nem akar ő kegyelme, ha isten elébbi urunkat az porta kegyelnie által helyben állítja, mi nem bánjuk, adja neki egész Erdélyországát; az mi fiai részét illeti, nem vagyunk oly istentelen emberek, mivel bejöttek nyavalyások, károkat kivánnók, nem kételenségtől, keresztyénségünktől viseltetvén, de hogy mindent erővel vegyenek rajtunk, az bizony nem lesz. Xeni bánjuk, ha Kegyelmed az oda küldött párokat elébbi urunknak kiküldi, ha ő nagysága újobb-újobb akadályokat nem keresne az dologban, Karánsebes Lúgos felől minemű reniénséget ír az kapihika, Kegyelmed megláthatja. Ebeni István uramat Kegyelmed után elküldtük, az idegen hadakat is tegnap bocsátottuk el, hatalmunkban állván, valamikor kévánjuk mind az két vajda személy szerint jöjjön mellénk, az budai vezér is, az hova kévánjuk, azmint az fővezér nekünk küldött levelének páriájából, melyet is Kegyelmednek elküldtünk, megláthatja ; ha azért az Kegyelmed kezéhez adatott ország és mi leveleinkkel elébbi urunk contentus lészen, jó, hogyha nem, isten s ez világ előtt ö nagysága lészen nemcsak Várad, hanem Magyarország nagy része elveszésének oka, nemcsak Erdély vall annak elveszésében kárt, hanem az egész magyar nemzet, nevezet szerint pedig ő nagysága maga, mert kit isten távoztasson, ha az talál lenni, emlékezzék reá,