Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

senki egy személy, annak az szép végliely elveszésének ő nagyságánál ízetlenb gyümölcsét nem fogja érzeni. Mi bízunk istenben s az porta jó akaratjában, valamíg élünk, nem féltjük Erdélyt, hogy több bántódás érje annál, azmint most elébbi urunk keménykedése miatt megrontaték, sőt reménységünk vagyon, ha teljességgel elébbi állapatjára helyre nem állíthatjuk is, de rész szerint könnyebbséget szerezhetünk nékie. Kegyelmed azért az dolgot így értvén, mentől hamarébb tudósítson bennünket, acquiescál-e elébbi végezésének. nem-e elébbi urunk ő nagysága, hadd tudósíthassuk Bánfti Zsigmond uramat, mert függőben az dolgot tartani veszedelmes, nem is akarjuk senki kedvéért az portán ez hazának állapatját veszedelmeztetni, mostan is nagy suspitio lévén az halogatás miatt hozzánk. Hogy az partium eddig homagiumát le nem tehette, és ő kegyelmeket láttatnék félteni elébbi urunk, csudáljuk ő nagysága írni nem általja : nem az partium abban vétkes, hanem az, ki azoknak nyakán fegyverrel ülvén, meg nem engedte, kiket nemhogy bántanánk, sőt az reájok szintén közelítő veszedelem alól akarunk felszabadítani. Tdecset hogy Sárpataki uramnak adtuk volt, tulajdonítsa nem másnak, magának ő nagysága, midőn minden jószágiban megparancsolta, az országtól felvetett summában semmit be ne szolgáltassanak, ennek az szegény hazának pedig legkiváltképpen abban állván megmaradása, ha az portára pénzt küldhetünk, kételenség alatt olyan becsületes híveinktől kellett kérnünk, azkik igaz hazafiúságtól viseltetvén, nem szánták ilyen bizonytalan állapatban pénzeket hazájokért kiadni; egyébképpen való vérsége mi is tudjuk Sárpataki uramnak ahhoz nem volt, de váljon elébbi urunknak ő nagyságának is melyik jószághoz való genealógiáját producálhatnák Erdélyben ? azt is jól tudja ő nagysága, mennyi sok ezer tallérokat hagyott az erdélyi tárházban az közönséges haza szükségére. Privatumot ki forgat, itélje meg isten, mi-e, holott az hazának közönséges jovánál egyébre semmire sem czélozunk. avagy elébbi urunk ő nagysága, az ki az maga jószágának állapatját és egynehány hazája ellen hűségesen szolgáló személyek dolgát teszi fel difficultásban. Az praeambulumban, az mely czikkely felől Kegyelmed ír, hogy kihagyatott volna, úgy mint nem praejudicálván az 1658. esztendőbeli áprilisi contractusnak, ha az Kegyelmed végezésében ott volt, nem tartunk ellent benne sem mi sem az ország, írja oda Kegyelmed. Az ország végezését subscribálni s pecsételni nem akartuk, tudván azt Erdélynek nem más, mi vagyunk fejedelme, hanem külön ratificáltuk, isten kegyelméből hatalmunkban állván elébbi urunknak ő nagyságának