Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

indúlniok, erről való bizonyos levele ő nagának az estve érkezett az moldavai vajdától. Azért lássa ország, akar egy pénzt se adjon, csak maradhasson meg. Mienk az haza, ha kell, viseljünk gondot reá. Hoc audito expavescunt regnicolae, qui iterum secus deliberant de contributione solvenda scilicet hoc pacto, quod post singulas portás solventur viceni floreni de locis non adustis, de combustis autem triens vicenorum tlorenorum solvatur, ita tamen ut terrestris dominus procuret solutionem de dictis combustis, nec ipse pauper desolatus homo urgeatur, sed nobilis. Approbatur etiam ut termini administrations observentur in constitutionibus anni 1653. specificati. Haec ad principem denuntiantur, qui approbat iteratam deliberationem ac valedicit per dominum Banffi Dienes. Notandum tamen quod secundum consuetudinem articuli modo conditi, per dominum praesidentem publice nequennt sigillari, quia necdum erant descripti. Tamen diéta Bistriciensis pro nunc exspiravit circa horam 7. matutinam, ill. quoque princeps eadem hora exit Bistricio pompa principali eadem qua intraverat, excepto eo quod exercitus extranei scilicet Tartari, Kurtani et Simeoani non erant praesentes. b) 1659. márcz. 3. Az ország térítvénye Rákóczynak. Mi Erdélyországnak három nemzetből álló rendei, az mi istenünknek igaz itíletiből reánk bocsátott súlyos látogatási között mindeddig rajtunk esett romlásunknál s pusztulásunknál keservesebben érezzük, hogy ősünktől eleinktől reánk maradott és eddig még az hts nemzettől is (kinek igája alá azon isten rendeléséből vettettünk) megtartatott szép szabadságunk tőllünk annyéra elvéteték, hogy annak ellene állhatlan hatalma s kemény parancsolatja kénszeríttetéséből az méltóságos fejedelem tekéntetes ngs mlts. Rákóczi György urunk helyett, ki ennekelőtte szabad választásunk szerént való fejedelmünk lévén egynéhány esztendőkig ő ngát hívségesen szolgáltuk, súlyos szolgálatunkkal és hadakozásiban mellette kiomlott vérünk hullásival az egész keresztyén világ előtt dicséretessé lettünk és kinek fejedelemsége alatt sok időkig ellenség lova lába határinkat nem nyomta, most nem szabad választásunk szerént, hanem az porta parancsolatjából acceptáltuk az mélts Barcsai Akos urunkat fejedelmünknek, úgy hogy elveszvén szegény hazánktól az libera electio (ha isten hozzánk nem hajtja az porta szívét) méltán félhetünk