Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

ezután is az fejedelemségnek gyakron változásától, sőt még mostan is Erdélyországhoz ab antiquo tartozott részeit Magyarországnak és abban lévő erősségeket n. m. Kővárat és Váradot elébbeni méltóságos fejedelmünk az porta rendelése ellen mélts fejedelmi székiből való kilépése után is manuteneálván szegény nemzetünknek vagy végső romlásától, vagy az halálnál keservesebb jobbágyság alá eséstől, azokat az szép véghelyeket penig idegen kézre jutástól méltán félthetnénk ; tarthatunk attól is nem keveset, azmely hatalmas nemzetnek birodalma alá isten vetett, annak újabb haragját ne gerjeszszük veszedelmünkkel fejünkre, hogy kemény parancsolatja ellen elébbi fejedelem Rákóczi György urunk méltóságos anyja és felesége kezénél jószágot hagyjunk; de ilyen kettős veszedelmes akadály lévén előttünk, istenre bízván az dolognak kimenetelit, látván az megnevezett szép véghelynek (melyet az egész magyar nemzetnek oltalmazására nem utolsó bástyáéi adott isten az mi őseinknek és utánok nekünk is) ilyen végső veszedelemben forgását, akarván azt (ha az jó istennek is kgls szemei fordúlván ennyi romlásunk után reánk, úgy tetszenék) megtartani és annak elvesztéséből az egész magyar nemzetre (ne csak reánk) következendő rettenetes romlást megelőzni bocsátottuk volt országúi az mélts Rákóczi György elébbi fejedelem urunkhoz ő ngához követségre plenipotentiával és ahoz illendő instructióval Lázár György atyánkfiát, tanúságot és authoritast adván ő kglmének azokra való conclusumokra, valamelyeket az fényes porta megbántódása és abból reánk következhető nehézség és újabb romlásunk félelme nélkül, szabadságunknak is megbántódása nélkül cselekedhetnénk. Rendelésünk szerént elmenvén azért ő kglme az megnevezett mélts fejedelemhez, Váradnak és az egész parti umnak kezünkhez való bocsátása felől az ide alább megírt punctumokés conditiók szerént végezett az 1658 esztendőbeli áprilisi ő ngánaktött contractusunknak az nem praejudicálván : Puncta pacificationis. 1. Hogy se titkon se nyilván az ő nga maga és szerelmesínek élete ellen, se az mi kgls urunk az mélts Barcsai Akos urunk, sem mi országúi közönségesen nem praktikálunk, se károsításokra nem igyekezünk, portán az ő ngok dolgait semmi kigondolható színek alatt nem impediáljuk, akadékozzuk sem magunk sem mások által. Az ő nga állapotját az portán az vezérek előtt, hogy magunk veszedelmével urgeáljuk mostanában abban módunkat nem látjuk, de ha török közzé járó emberink ő nga felől szánakozásra való emlékezését é.rte-