Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

nem Ítéljük szükségesnek lenni, mindazonáltal rövideden akaránk némely részeiről írnunk. Azmint az fejedelem ő nagysága állatja, hogy az ő nagyságok jószági elfoglalása felől írt császár levele erdélyi sollicitalásbúl lőtt volna, mely abból látszanék ki, hogy egyébaránt az ország halasztani nem merte volna: ugyanis így szokott ő nagysága cselekedni, az mit mü s az ország keresztyénségtől viseltetvén halasztott, amíg lehetett, annak haladékját visszamagyazázza; küldhettünk volna eddig is hasonló leveleket ki, de tudtuk ennyi szaporája lészen ; hogy Kegyelmedet kiküldtük, s az országot is reá vöttük, hogy kibocsássa, cselekedtük a végre, feleljünk meg keresztyénségiinknek, és ahoz a münköt nevelt házhoz mutathassuk meg hálaadóságunkat; immár ennél többel nem tartozunk. ne bíztassa ő nagysága avval magát, hogy erdélyi jószágáért diribről darabra vagdaltatja magát, mert ha Jenőért nem cselekedte, azért az imígy amúgy öszvegyűlt jószágért inkább nem fogja cselekedni. Az ország meniben állott hatalmában, hogy ő nagyságának kedveskedhessék, Kegyelmednek úgy tudjuk instructióban adta, azoknak nagyobb része czéloz az beküldött punctumokra; az mi az tizedik punctumot illeti, bátran merjük assecurálni mind mü s mind az ország az fejedelmet ő nagyságát: soha Yaradot töröknek nem adjuk, sőt jobban oltalmazzuk az portához való hűséges engedelmességünkkel, annál mint Jenő oltalmaztatott. Látván azért Kegyelmed ott létének semmi szaporája nincsen, ne mulasson semmit, jöjjön hozzánk: az fejedelemtől ő nagyságától mi sem Yáradot, sem Kővárt, sem semmit nem kérünk, nem sokára megtapasztalhatja, vagyon-e az töröknek ő nagysága ellen való szándéka, egyszersmind elég ereje, melyet eddig is valósággal megtapasztalhatott volna, ha mű keresztyénségtinktől viseltetvén, csendes lítakot nem akartunk volna követni, kiért meni bal itíletet szenvedtünk mind az országtól s mind az török nemzettől, maga lehet Kegyelmed bizonyság benne; szánjuk azt az keresztyénséget, az ki ő nagysága miatt újobban romol, legyen isten előtt az oka, az ki enni sok rendbeli intéseket, törekedéseket megvetett. Immár világosan kitetszik ez mostani utolszori írásából és cselekedetiből; urunknak ő nagyságának az Lengyelországba való menése is nem az isten dicsőségéért volt, hanem csak praatextusúl tette azt fel; az erdélyi mostani állapotokban is nem az keresztyénség jovát és ennek az szegény hazának megmaradását, hanem a maga privatumát respectálta, melyet, ha mü eddig tudtunk volna, bizonyosan higyje ő nagysága, különben folytak volna az dolgok ; immár mostan értvén, tudjuk mit kell cselekedni, ne is gondolkozzék Kegyelmed arról az erdélyi imígy amúgy gyűlt