Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

Külczím: Az méltóságos Rákóczy György fejedelem urunknak ö nagyságának adassék. (A m. k. orsz. levéltárban lévő eredetiről). b) 1659. j a n. 16. Rákóczy levele Barcsayhoz. Adjon isten egészséget Kegyelmeteknek. Bántf'y Dimes uram megadá Kegyelmed levelét. Mint vötte az nemes ország levelünket, Bethlen János uram mint proponálta értjük, azt is, mint zendült az ország meg, Pásztolyi Ferencz mit is írt volt, és hogy emberünket is ne jártassuk, megparancsoltatott. Pásztolyi Ferencznek, mint írtunk, lássák az dátumát, már akkor regimenhez, hogy nyúljunk deliberatum volt nálunk, és mivel Yáradot kezünkből ki is bocsátani nem akartuk, se akarjuk, azért parancsoltuk. Az ország, hogy juramentumot akart praestálni, praestáltatni is akar, meglehet: fegyver úgy halljuk, az Kegyelmetek nyakán, elkölt az szabadság, libera vox, kőkertben tánczoltatják Kegyelmeteket. Embereink ne járjanak ? Nem csak embereinket akarjuk jártatni, de mint legitimus fejedelme ez hazának magunk is járni akarunk, ha ki embereinket bántja, minket bánt. Isten és világ előtt mentek vagyunk, az ki egy nemes embernek szabados, tőlünk eltiltatott; szabadságot keres Kegyelmetek, ím szabadságtalan rabságra akarja magát hozni ? kívánja Kegyelmed, szálljunk jó lelkiismeretiben, ez hazát ne rontanék, lelkünket ne veszessük; nem kívántuk mi veszteni soha, ez hazát jó lelkiismerettel birtuk; ugyanis az ártott, és az mivel most mások ellen akarnak, arra minket lelkünk ismereti nem bocsátott; szántuk ez hazát, jó lelkiismerettel viselni akartunk, ki, hogy ártásúl fordúlt, ím látjuk, mások penig kit mi nem cselekedtünk vérrel készek uralkodni. Megírtuk vala Csanádrúl Kegyelmednek, az ország, ki nekünk peresünk, törvénytevőnk, itílönk is; mint Anglia volt királyoknak, közbirót nem fogtanak, itílte volna cselekedetünket; betölt Írásunk, megítéli isten az hamisságot, és mivel mi az nemes ország javára, megtartására czéloztunk, az ország nem veszi, sőt már hallatlan dolgot követ. Isten ez világ előtt mentek legyünk, ha az nemes ország meg nem tér hozzánk; magunk, szerelmesinkre s azokra, kik hűségünkben megmaradnak, gondot viselünk, semminek okai nem vagyunk, se leszünk, jobb becsületesen halnunk, mint sem gyalázatosan élnünk. írja azt