Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

hazánkat maga személyéért és méltóságáért és semmit is végben nem vihetvén, nem egyébb feltett czélját láthatjuk Nagyságodnak, hanem hogy vagy tulajdon maga személyének és házának szerezzen bátorságot, vagy ha ez nem lehet, magával együtt veszítsen, avagy pediglen a porta hűségétűi más nemzetséghez kedvünk ellen szakasszon ; hogy végben nem viheti, ezáltal látjuk romlásunkra való igyekezetit. Az nehéz Nagyságodnak? Hiszen miénk lévén az haza, mirajtunk is kell állani, micsoda országokkal akarunk frigyet és szövetséget tartani; az mi eleink oltalomnak okáért hajlottak az török nemzethez, és valamikor attól el nem szakadtanak, bántódások senkitűi nem volt, most sem lett volna, ha Nagyságod túl megengedődött volna fogadhassunk szót; Nagyságod ez ellen maga indulatjától és elméjétűl viseltetvén, egyhez is máshoz is akar bennünket kapcsolni, országunknak rendeitűl abbúlnem kérdvén és értvén, és úgy egyik veszedelemből másikban vitt, mint az sok keserves

/raj tunk esett példák szomorú emlékezetünkre megmutatják. ím Mikes Mihályt is úgy hisszük hazánk veszedelmére és szabadságunk rontására felküldette sem magunk, sem a tanácsrendek semmit benne nem tudván mi végre; az többi követségek is hasonlók voltak mindenkor, melyeket is darabonkint közlött akkor az tanácsrenddel, mikor régen megkötötte az csomóját. Ez volt-e hozzánk a Nagyságod fejedelmi kegyelmessége? Az-e atyai szereteti? így állott-é és mi is vettük hazánk igazítására ? Ez volt-é szabadságunkban való megtartatásunk ? Vajh ki, ha az igazat szabad volna mondanunk, és Nagyságod is annak helyt adna, sok méltó okaink lettek volna a Nagyságod ellen való nehezgetésére; de sok hadaknak és nagyobb részént idegen nemzetből állóknak a mi szabadságunknak rontatására, kedvünk ellen való tartásával annyira elnyomattunk volt, szólni sem mertünk, ha ki szóllott, merte elnyelni ? Immár annyira jutottunk vala, jószágunkat is egyedül akarván Nagyságod birni, maradékinak örökös országává, sőt jószágává akarja vala Nagyságod szegény hazánkat tenni. I

Tgy hisszük, ezeknek igazságát maga sem tagadhatja Nagyságod és ha szóval tagadná is, lelkiisméretitűl meggyőzetik, mert ezek az szomszéd országoknál nyilván vannak. — Hiszen mi sem vagyunk barmok: csak vonjuk az igát, csak nyögjünk a verés alatt. Fel kell valaha serkennünk, és Nagyságod Írásival kénszeríttetvén részét ki kell mondanunk az igazságnak, melyet Nagyságod ha egész világra kibocsájt is, mi nem bánjuk. Mi is bűvebben és valóságosban kiterjesztjük igaz lelkiismerettel az nagyságod cselekedetit, és oly bántódásinkat miméműket az keresztyén fejedelemségeknek alatt való népek