Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

(nolia azok többire örökösi a fejedelemnek) nem szenvednek. Milyek alul ha felszabadúlni akarnak, nemde nem méltán cselekszik-e? Tiltja-e isten vagy emberek vagy természet törvénye? Nagyságoddal egyező értelembűi való cselekedetre mi végre tanácsol Nagyságod bennünket nem eléggé érthetjük, semmi nemzetségtűi való háborgatásunkat nem tudjuk, megbántani senkit nem akarunk, másoktól is barátságot és jó akaratot várunk; vagyon csak a porta, mely szófogadatlanságunkért megsanyargata: az ellen cselekedni általjában szabad akaratunk szerént nem akarunk. Tudjuk is, akármely egyesek lennénk mi Nagyságoddal, de ellene nem állhatunk, istent is szövetségünk felbontásával ingerleni nem akarjuk. Nagyságod azért az nagy istenért csendesedjék, ne igyekezzék mégis több veszedelemben keverni, emlékezzék istenesen mennyi jót tett az haza Nagyságoddal, atyjával és azon fölül is, mutassa meg noha másunnan származott közinkben, nem hálaadatlan szegény hazánkhoz. Yajki az Nagyságod és mi fegyverünk keveset tészen az török nemzetnek kitörülhetetlen hatalma ellen és félünk nem böcsiiletet szerez az ellen való hadak tartása, hanem végső romlását Nagyságodnak és az egész magyar nemzetnek, melyet Nagyságod is egy helyen levelében megesmér. Tegyük le tehát szívvel s nem színnel a privatumot, Nagyságod is ne igyekezzék bennünket csak maga és maradéka méltóságáért és hasznáért több-több veszedelemben és végső romlásban keverni és elegyíteni, hadjon békét, hogy keressük csekély elménk és tanácsunk szerént szegény hazánknak megmaradását, hiszen mi bolondságunk miatt elvesztjük, Nagyságodat nem vádolhatjuk, noha úgy tudjuk, eddig sem veszett volna nemzetünk, ha ez csekély és orráig látó tanácsokat követte volna Nagyságod. Mi is bizony az privatumot letesszük és soha a Nagyságod élete és megmaradása ellen fegyvert, — kit most is kintelenségbűl vettünk nem fogunk, sőt annyira injureáltatván is Nagyságodtól megmutatjuk valósággal gonoszúl fizetni nem akartunk és akarunk, hadaink is ottan leszállanak inkább akarván kiki közzüliink szőllő, alma, és körtvélyfa alatt nyugodni, mintsem ily sanyarú üdőben maga nemzetsége és kereszténység ellen lelki szomorúságával hadakozni és nyomorogni. Több írásunkkal Nagyságodat terhelni nem akarjuk, ezekre is az Nagyságod irogatási és ellenünk való vádjai és ítéletünk szerint méltatlan panaszi kinszerítének. Az Nagyságod írását eltitkolni nem akarjuk, sőt ha isten ürességet ád, választételünkkel együtt kinyomtatván ez világra kibocsájtjuk; azonban mi is az Nagyságod levelében kifejezett rettenetes