Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

útot fel nem találunk, és lia fegyver nem kénszerét, követni sem akarunk, a fényes portához való engedelmességnél. Tudjuk az egy úton járókra terjed az istennek áldása. Az török és idegen nemzetek mivel nevelkedtek noha látjuk, de az ellen való állásra erőnket nem ismérjük, haszontalan az ellen rugoldozni nem akarnánk, hogy magunkkal együtt az kereszténységre ok nélkül való veszedelmet ne vonjunk. Bizony ha Nagyságod tanácsát fogadjuk, melyekre útakat és erőt nem láttunk, legközelebb veszhetünk. Az Nagyságod veszedelmire senkit nem ingerlünk, az dolgokat valóságosan értésekre kell adnunk azoknak, kiktűl függünk, és isten után oltalmat várunk; és noha Nagyságod hinni nem akarja avagy nem mutatja, de bizony eddig való magunkviselését is csak tökéletlenségünknek tulajdoníthatván, aligha veszedelemben nem esünk. Nagyságodnak sokat esedeztünk: szánja meg a hazát, szánja a hajdúságot, szánja meg az magyar nemzetet, semmi foganatját nem érezzük istenkedésünknek, sőt azoknak megmaradásokra küldött levelünket eltitkolta avagy visszaküldte. Nem tudjuk, mi volna hátra, amit meg nem próbáltunk volna, mert ha mely istenes útakat használni tudnánk, most is elkövetni készek volnánk, de már az reménség is meghűlvén bennünk az Nagyságod általjában való választételére nézve, Nagyságodhoz bocsájtott követ atyánktiait is vissza kelletik hivatnunk. Az közinkben küldött párokat minekünk (?) lenni nem ismerjük mint Nagyságodnak az elébb megíratott. Azt nyilván elhidje Nagyságod, ha az megindított útat kezdi nyomni, hazánknak romlásával mégis nagyobb szabadságtalanságunkkal, az Nagyságod fejedelemségét és méltóságának helyreállítását nem kívánjuk: mert mi is inkább szeretni Nagyságodat mint Nagyságod minket, nem tartozunk, sőt halandók lévén a fejedelmek, az országok halhatatlanok, hazánknak többel tartozunk; az hazánk miénk lévén annak igazgatására való articulusokat méltán írtunk, fiúi engedelmességgel követik, látván azok nélkül csendességünk helyben nein állhat; az kiknek külömb hazájok vagyon, azoknak édesanyjok az országban lenni nem tartozik. Eddig is az vesztette országunkat: az haza ellen az kik hízelkedtek, előmenetelt nyertek, akik mellette szólltak gyűlölségben és becstelenségben voltak. Ki ellen tart Nagyságod fegyvert, lia nem ellenünk, nem tudjuk elgondolni ? Az magyar királytól segétséget kér, de váljon ki ellen ? Az törököknek véteni nem akar ; kicsoda hát ellensége ? ha nincs, had is nem kell, mert mi ha a Nagyságod hadaitűi nem tartanánk, bizony sem török, sem német, sem magyar, sem mások ellen nem táboroznánk, haszontalanúl magunkat