Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

ítélje teljességgel Nagyságod a dolgot, hiszem az magyar koronától nem annak tetszéséből — melyet sok hadakozási megmutatnak — állott el az ország Ferdinándhoz, és annak utánna nem Izabella és fia jókedvéből állott el. Hadainak Szilágyban való szállítása és többítése felől azelőtt való okokban megfeleltünk. Vásárhelyi gyűlésünkre is az Nagyságod medgyesi cselekedeti indított: piscator ictus sápit. Akkori béjövésével hazánknak majd két részit veszti, noha másképen biztata Nagyságod; a kicsiny maradékját féltettük s ha Nagyságod hadakat nem tartott volna, hanem az porta engeszteléséhez annak csendes útján nyúlt volna, soha bizony mi táborozni nem kívántunk, de látván különben meg nem tarthatjuk hazánkat, Nagyságod miatt az hatalmas nemzet is kinek birodalma alá vetett isten bennünket, fenyegetődzvén ellenünk, kíntelenségből kellett cselekednünk. Ha Nagyságod hadainak kártételit mind megfizeti, bizonyára sokra megyen ; nem láttunk eddig szent hadat semmi nemzetség közül, az mi üdőnkben bizony dicséretes dolog, ha az Nagyságod hadai oly szentek. I)e ha úgy vagyon, miért igyekeznek mégis hazájoknak tovább való rontásában istennek rendelése ellen, ki az török nemzetség alá vetett bennünket (velők együtt szóllunk nagyobb részből), miért akarnak ellene állani, ha a porta ellen bejönni nem akar Nagyságod ? Ne rémítsen bennünket; ne igyekezzék egyben zíirni zavarni; ne tartsa hadait; magát ne opponálja ellene; ne másutt, hanem ott keresse oltalmát; mert az isten áldását sem várhatja Nagságod dolgaira, ha egyhez is máshoz is ragaszkodik, mint régente az veszedelemhez közelgető Juda országának királyi: melyeket eltávoztatván, bizonyságunk isten, Nagyságod ellen nem igyekezünk sőt mindjárást leszállunk, holott csendességnél ennyi romlásunk után egyebet nem várhatnánk. Privatum bizony nem visel bennünket; ítélje meg isten és az világ, kik hazánknak csendes megmaradását féltettük. Hiszen az Nagyságod dolga az privatum, ki látván a hazának elromlását, semmit is azzal nem gondol, csak maga méltóságát akarja helybenállatni. Vérünk szomjuhozásáról noha mi nem vádoljuk Nagyságodat, de szólljon az Nagyságod lelkiismereti és győzze meg ha fejeit hazánknak nem rendelte-é magában mészárszékre, azokat pedig, kik hazájokat veszedelemben eséstűi oltalmazni kívánják és az Nagyságod személyinél az közönségest feljebb becsülik: váljon sokakat közülünk nem sokszor fenyegetett-e halállal? De kiszáll isten mellettünk és ha az ő nagy nevének dicsőségére szolgál, megtart hazánkkal. Mi megmaradásunkra egyébb rendes és istenes