Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

lönbet mutatnak cselekedeti, mert maga elvonásának színe alatt hadaival nem csak közelebb, hanem ugyan reájuk mene, a két vajdákat befogadván ellene; kevés vártatva egy Stephan vajdát külde császár országára, másfelől maga mene az budai vezér ellen, azokat az vajdákat most is nemcsak maga mellett tartja, hanem hadakat is fogadtatott velek az porta ellen. Mi végre valók hát a Nagyságod hada szaporítása, föntartása, az ország házainak bírása, fejedelemségének ellene való gyakorlása, sok nemzetségekkel való czimborálása, és magának azokhoz való kötésének igyekezete az porta ellen, hameg nem engedt, fegyverrel való fenyegetődzése és sok számtalan ezekhez való dolgai ? Kénszerítjük istenre Nagyságodat az valóságokról, nem az színes okoskodásoknál gondolkodjék Nagyságod; mert noha isten nekünk kegyelmét nem mérte annyira, mindazáltal magunk kárunkkal tanultunk annyit, tudnánk ítéletet tenni az dologrúl. — Mi okon nem akar Nagyságod kívánságunkra lépni: sok okait adja. Fejedelemségét le nem tette, sőt hazái iknak végső romlásával tenni nem akarja, látjuk: de a fényes porta, mely adta az vette el, és hittel fogadott eonditióinak meg nem állása is felszabadított volna bennünket; de az Nagyságod elviselhetlen igája alatt mégis nyögtünk volna, csak az porta engedte volna, most is hitünknek formájában beírott conditiók szerint megcselekedliettük volna, ha Nagyságod alattomban romlásunkra követeinek jártatása, nyilván hadainak tartása és szaporítása által igyekezetit nem látnók. Ugyanis mire valók azok, ha nem az mi romlásunkra, hogy avagy csak az fényes portától kegyelem adattatván azok által nyomjon el bennünket, és inkább is megrontson szabadságunkban. Azmint pedig Medgyesen való kívánságunkra maga kisebbségével, melyekben állott megmaradásunk, lépni nem akart, mint megmutattatott ez rajtunk esett keserves példa, úgy bizonyosan hisszük és látjuk, akármint színezze Nagyságod hazánkhoz való indulatját, soha annak megmaradásáért kisebbíteni magát Nagyságod nem akarja. Az partium az hazának része lévén amint Erdélyt, azt is nem méltán bírhatja Nagyságod a feljebb megírt okokra nézve, azt is az porta engedelmébűl kelletnék birni. Adta volna isten most se hallatnék oly példa, fejedeleni consensusa nélkül kellene elállani az országnak; de ki volt az fejedelmek közzül, ki egyszersmind annyi romlást is hozott volna az hazára, amellett annyira elnyomta volna is az liazatiait mint saját jobbágyit, az porta ellen is annyira megkeményítette volna magát? De hogy példa nélkül valónak ne