Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

VII. 1658. dec. 13. A rendek átirata a segesvári országgyűlésről Rákóczyhoz. Méltóságos fejedelem. Isten ő szent felsége Nagyságodnak életét, szívét szegény megromlott hazánknak megmaradására tartsa és fordítsa. Noha mind keserves romlása és raboltatása előtt szegény hazánknak, mind peniglen azután sok verseken találtuk meg Nagyságodat illendő engedelmességgel országostól néha leveleink által, gyakrabban penig követ atyánkfiai által is mind itt ben országos gyűlésünkben létében Nagyságodnak, mind peniglen az partiumbéli atyánkfiai köziben való eltávozásában, oly reménségtől viseltetvén, megesnék szíve rajtunk, és keresztyéni indulattól viseltetvén, avagy elfordítaná az reánk küvetkezhetendő rettenetes romlást (melyet Nagyságodon kivűl egész országúi nyilván általláttunk, és az Nagyságod szívének megkeményedése miatt bizonyosan vártunk fejünkre), avagy peniglen az rajtunk esett rettenetes romlás, pusztítás, égetés, két ízben való raboltatás, és a mi legnagyobb, újabban való fenyegettetésünk, és az végső romlásunk és hazánkból való kitöröltetésiinkuek utolsó spiczére jutott állapotunk után megszánván bennünköt, inkább akarná maga méltóságának homályát és leszállását (noha az nem kiseb bű lésre, hanem örök emlékezetre és dicsőséges hírnévre való út lött volna az egész világ előtt) szenvedni, hogysem ily szép keresztyénségnek, és felnevelte és sok javaival édesgette hazának végső romlását nem akarjuk mondani micsoda keménységgel és emberi indulat felett nézni. De mind ezekben majd ugyan első Nagyságod felől való ítéletünk kivűl igen megcsalatkozván és reménységünkben megfogyatkozván, noha minden Nagyságod cselekedetiből azt láthatjuk mind mi, mind az egész világ, inkább akarná ez szegény hazát és mindnyájunkat éppen veszni, csak maga személye maradhasson meg, mindazonáltal hogy az mi keresztyénségünk mind Isten és az ő szent angyali, mind az egész világ előtt nyilvább való légyen, noha az Nagyságod hadainak fentartása, az két oláh országokból hatalmas császárunk parancsolatjából kiűzettetett vajdáknak mellette tartása, és azok által való had gyűjtetése, és országunk házainak praesidiumival való elfoglaltatása miatt kénszeríttetünk mi is táborba kiszállani, még is minekelőtte továbbra menne az dolog, és egymás vérében fertéztetilének mindkét részről szablyáink, ez utolsó követségünk által, melyben három nemzetünkből álló böcsületes