Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

követ Lázár György, Bors Tamás és Segesvári Pál Tamás nevű polgár atyánkfiai mellett, az egyházi rendekből is Veresmarti Gáspár és Enyedi János atyánkfiait bocsátottuk, akarók Nagyságodat illendő engedelmességgel megtalálni, kérvén az élő Istenre, tekintse meg Nagyságod az szegény hazának Nagyságod miatt utolsó romlásra és pusztulásra jutott állapotját, és ne igyekezze még is tovább rontani avagy rontatni, szánja meg inkább, és magát maga magyarországi várai közül valamelyikben elvonván, hadait elbocsátván, hazánknak várait kezéből kieresztvén, az két vajdáknak is, kiknek maga mellett való tartásával az fényes portának szeme fényét szurkálni láttatik, ne fogja pártját, inkább nyúljon azokhoz az egyenes eszközökhöz, melyek által az porta engesztelődhetik. Mert ha Nagyságod ugyan nem szűnik feltött czélját követni, és az hatalmas nemzetnek tovább is ellene kezdi magát vetni, bizony igen félünk attól, nemcsak maga méltóságos személyére és házára, hanem ez hazának megmaradott részecskéjére, sőt egész Magyarországra, ha nem elébb is, de az jövő tavaszra vagy nyárra, oly veszedelmet hoz, mely miá az az Nagyságod neve eltörűlhetetlen szomorú emlékezettel neveztetik az keresztyén világon. Nem is bíztathatja Nagyságod azzal magát vagy másokat, nem jűn többé az hazára török avagy tatár, mert ezen biztatása Nagyságodnak, bennünköt ez kibeszélhetetlen veszedelemben és szabadságtalanságban, holott kedvünk ellen való szabadságban akarván bennünköt állatni, azzal is nem szabadságot, hanem elviselhetetlen igát ejte Nagyságod nyakunkban, melynek viselésében, ha mégis Istennek rendelésén kivűl nem enged Nagyságod bennünköt megpihenni, bizony mi nem egyebet, hanem végső romlást, és keresztyén fejedelmek helyett pasákat, Istennek igaz tiszteleti helyett Mahumetnek tudományát remélhetünk ez hazában: melynek mind Nagyságod lévén oka, Istennek ő szent felségének kemény ítéletit várhatja magára és háza népére, az minemű példákkal rakva az szentírás. Mi az hatalmas nemzeteknek kemény igájok alá vettettetvén, az szabadságnak keresetinek színe alatt annyira jutottunk, hogy ha Nagyságod elméje és szíve meg nem csendesedik, és ez rettenetes ínség alól bennünket ki nem szabadít, kételenek vagyunk fegyverrel is megmaradásunkat keresnünk és hazánknak békeségét helyben állítanunk, sőt az melyet Istennek ő szent felségének ellenünk fellobbant haragjának legfelsőbb grádicsának ítélhetünk, egymás között is fegyverkeznünk és hadakoznunk, melyeket egyedül Nagyságod fordíthat el rólunk, ha maga privátumát hátra tévén, ez szegény hazának megmaradását, melyet hozzánk hittel való erős kötelességei ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XII. K. 8