Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

közönséges jo vára, hasznára és törvény szerént való szabadságára mívelhetek, az én erőm s tehetségem szerént azon lészek az országgal egyiitt; isten engemet úgy segéljen és úgy adja lelkem üdvösségit. Nos itaque praemissa supplicatione fidelinm nostrorum dominorum regnicolarum trium nationum regni nostri Transylvaniae exaudita et admissa, praescriptos universos et singulos articulus nobis modo praeniisso praesentatos praesentibus Uteris nostris ad verbum sine diminutione et augmento vei variatione aliquali inseri et inscribi facientes eosdemque ac omnia singula in eisdem contenta, ratos, gratos et accepta habentes acceptavimus, approbavimus, ratificavimus et confirmavimus. Offerentes nos benigne, quod praemissa omnia in omnibus punctis, clausulis et articulis tam 110s ipsi observabimus, quam per alios quorum interest, sen intererit, observari faciemus; imo acceptamus, approbamus, ratificamus et confirmamus harum nostrarum vigore et testimonio literarum mediante. Datum in civitate nostra Marus-Vásárhely die sexta mensis Novembris, anno domini millesimo sexcentesimo quinquagesimo octavo. (Az Akadémia birtokában levő nyomtatott példányról). c) 1658. nov. 8. A rendek átirata Rákóczyhoz. Méltóságos fejedelem etc. Isten Nagyságodat szegény hazánk jovára, megmaradására sokáig jó egésségben éltesse. Az Nagyságod leveleit országos gyűlésünkben elvettük, szóval való izenetit megértettük, hozzánk való jó akaratját, és hogy nem maga privatumát, hanem országúi az mi megmaradásunkot czélozta Nagyságod minden dolgaiban, bővön declarálja, nem is akarna Nagyságod az megromlott szegény haza ellen hostilitást, vagy mégis nagyobb romlásra való szándékot viselni, emberinek esküvésekkel bizonyított relatiójokból halljuk. Ellenben penig Nagyságod azzal meg nem elégedvén, hogy hazánknak színe s jova az lengyelországi, minden méltó ok nélkül suscipiált expeditiótól fogva, ki pogányság között, ki másutt keserves rabságot szenved, azután az Nagyságodhoz való híség mutatásunk mellett fényes portához (kinek híségére mind magunk, fejedelmink s eleink kötelesek voltunk) tartozó engedelmességünket meg nem mutathatván, az hatalmas nemzetségek lakó helyeinknek nagy részét porrá, hamuvá tevék, sok ezer ártatlan kisdedeket,