Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - Törvények és okiratok

P r a e f' a t i o. Elegendő kálákot nem adhatunk az felséges istennek, kegyelmes urunk fejedelmünk, ki az mi sok külömbféle vétkeinkért a mi istenben boldogúl kimúlt kegyelmes urunknak, Nagyságod szerelmes atyjának, ez világból való kimúlásának szomorúságával meglátogatott ugyan, de mindazonáltal másfelől ugyanazon kegyelmes idvözült urunk, akarván mi reánk még holta után is kegyelmes gondviselését fentartani, az ő nagysága kegyelmes intimálásából, legkiváltképen az felséges mindenható istennek mint egy eleve látó igazgatásából és vezérléséből. meggondolván azt egész országúi, három nemzetül, hogy gyakorta az fejedelmeknek ez világból való kimúlások után sok egymás között való dissensiók és holmi alkalmatlanságok megtörténnek: hogy azért mind azokat szegény hazánkról eltávoztathassuk, az elmúlt 1642. esztendőbéli. ugyanezen fejérvári városban, ugyanazon kegyelmes urunk edictumából celebrált generalis gyűlésünkben mindnyájan egész országúi, három nemzetül, egyet értvén, partiumban lakó atyánkfiai is communi suffragio et unanimi voto megnevezett kegyelmes urunk, Nagyságod szerelmes atyjának-legitimus successorává, magunknak penig méltóságos fejedelmünkké és urunkká választottuk volt Nagyságodat, melynek zsengéit csak immár is tapasztalhatóképen rajtunk megérzettük, mert Nagyságod magának mind ennyi szomorú és keserves állapotjában is nem kedvezvén, ez mostani gyűlés alatt következett sok gondok és búsításokkal nem gondolván, szegény hazánknak megmaradására és arra való gondviselésére Nagyságod generalis gyűlését országunknak promulgáltatta; melyet az felséges istennek segítségéből Nagyságod boldogúl is celebráltatni méltóztatott; kiért háláadással tartozunk az felséges istennek, könyörögvén azon ő felségének, hogy méltóságos székinek megfelelésére, hazánknak, szabadságunknak megmaradására s öregbülésére, uevekedésére, sok generalis gyűléseknek eelebráltatására, adjon erőt isten ő felsége Nagyságodnak. Articulus I. Az 1630. esztendöbéli unio confirm állatik. Mivel az közönséges lelki és testi jókra nézve fiz nemes ország, kegyelmes urunk, concludált volt az unióról az elmúlt 1630. esztendőben, melyet mostan is az Nagyságod kegyelmességéből confirmálunk. hogy in omnibus punctis et clausulis observáltassék; úgy mindazáltal, hogy valahol ennekelőtte