Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékekhez

f s mindenekből iuxta ritum saxonicae nationis felesége harmadát exeindáltuk, nem acceptálván semminemű adósságokat. Ezek meglévén, animadvertálók mind az fiscusnak, mind az bíráknak károkat, ha tudniillik afféle dibdáb pad, asztal, szék s egyéb aljas haszontalan marhák jutnának részekre. Azért eggyező értelemből hasznosbnak ítélők az készpénzbeli alkovást venni, hogysem haszontalan marhákkal az fiscus igazságát terhelni. Annakokáért az nyavalyás asszonynyal conveniálánk kész pénzben száz magyar forintban fl. 100, melléje vetvén az denotált bessis részére jutott m. 2 p, 27. fl. 40 érő ezüstmíveket is, tött az békesség fl. 140 ff, melyet is éppen deponála, s mi is léválánk. Ezen megírt processust observálván mindenekben, az sententiának tenora szerént menénk az Tölczéres Mihály házához. Ezt is mind feleségestől erős hittel megeskedtetők, annak utánna holmi javainak producálására, előhozására és megmondására bevárandó adósságinak is declarálására cogálók. De semmi pénzt, se aranyat, se tallért, se derekas ezüstmívet mi előnkben nem hozott, hanem házait, köntösit, ónmíveit, szőlejét, tónát, földét öszveséggel aestimálák divisor uraimék, jelen lévén az szokás szerint az két fél szomszédok is, 657 forintra és 33 pénzre fl. 657 ft 33. Az bevárandó adósságit is melléje vetvén, úgy nem láthatánk derekas hasznot, hanem evei is componálánk incluso eiusdem homagio mortuo in fl. 640 melyet éppen deponála s leválók. Ez így végben menvén, servatis semper praemissis, Aztalos Jánoshoz menénk, ezt is erős hüttel megesketők, de mivel igen szegény ember, csak 10 forintára marháját is alig találók, nem lévén egy hitván házánál egyéb, abbeli bessis is csak 129 forintot és 04 pénzt tévén, evei is békességre fogók az dolgot s componálánk vélle százharminczöt forintban fl. 135, melyet paratis in pecuniis deponála s leválók, ezen summában tudódván be az feje váltsága is fl. 40. Hasonló processust követtünk az Seraffin Bálint ellen való sententiában is, ennek mivel se háza, se öröksége, se anyja, se felesége nincsen, az öreg nénjét és mostoha anyját Seraffin Bálintnét hütök és lelkek vesztésére kénszerítettiik, ha mi javai vadnak, azoknak előadására, de semmi derekas javát nem találók, hanem még az osztozáskor, az mint fejér ruhájit, ón-, vas- és rézszerszámit ládákban rakta, mind ládástól confiscáltuk; lévén egy bibliotecája is, azt éppen minden csorba nélkül ládákban rakván, az könyveket fiscus számára deputál-