Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékekhez

én megemlített kegmes uram csak maga erejével etc. azok átal, a kik átal akarja, akármikor exequáltathassa, magamhoz is hozzám nyulathasson, megfogathasson és büntethessen. Mely punctumok és conditiók ez szerént következnek: 1. Hogy kezemben vévén az novum cum gratiát, mennél hamarébb procedálok amellett dolgomban s azt eligazítani vagy végét érni nem halogatom, vontatom és üdőztetem. 2. Hogy az feleségemnek minden névvel nevezendő javait, valamik atyjáról maradtak, és azokat, melyek akkor az feleségemé voltak, mikor én elvöttem, az váras kezénél levő inventarium szerént kiadom az feleségemnek. 3. Ha az novum mellett magamat az rosz hírből, névből s gonoszságból igazán kitisztíthatom s megmenthetem, azokra az conditiókra, melyeket Monostoron ő naga előmbeu adatott volt, in omnibus punctis, clausulis et articulis reá megyek és azokat acceptálom s akkor osztán erős obligatoriát is adok olyan poena alatt, a minemű alatt ő naga kívánja. 4. Most bemenvén Szebenben, intra quindenam az kétezer tallért idest talléros Nro 2000 Sebessi Miklós kezében, vagy a kinek ő naga akárkinek parancsolni fogja, deponálom fogyatkozás nélkül. Az Tholmáci minden örökségét is ő nagának kezében adom mindjárt örökben, semmi just abban magamnak és gyermekimnek meg nem tartván. Mindezeknek megállására és fogyatkozás nélkül való beteljesítésére kötelezem magamat praemissis sub conditionibus et poena. Melynek bizonyságára adom ez kezem írásával és pecsétemmel megerősített levelemet. Datum Albae Juliae die vigesima septima Noveinbris anno 1640. (A gyulafehérvári káptalan »Joannes Herezegszöllösi« jegyzökönyvéből.) VIII. 1642. márcz. 10. (V. ö. Erdélyi Országgyűlési Emlékek X. 61. 1.) Az erdélyi rendek panaszlevele Esterházyhoz némely magyarországi urak hatalmaskodási ellen. Iline Comes dne nobis obsme, servitiorum nroruni addictissimam commendationem. Ennekelőtte való gyűlésünkben is, s im mostan is találának meg bennünket országúi a külső ide Erdélyhez tartozó vármegyebeli atyánkfiai, panaszolván némely magyarországbeli nemes uraink ellen, kik csak magok hasznokra nézvén, s nem vigyázván az jó szomszédságra, közönséges békességre és az