Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - Törvények és okiratok

azoknak is nem lött volna semmi nyavalyájok, hanem azokkal együtt ha az ellenségnek nem resistálhattam volna, az Nagyságod szolgálatjára kimentem volna, talám az ország is inkább felült volna. Panajottki mit írt légyen nekem, Kriszte Basa is mint járt, miket beszéllet neki az fővezér, leíratván Nagyságodnak his inclusis kiküldöttem; maga az fővezér semmit nem írt. Barcsai Gáspár uramnak kimenetelit, mihelt ezeket az állapotokat megértettem, megírtam, úgy gondolom, eddig ő kegyelme oda érkezett. Szeményeket kegyelmes uram elküldöttem, szinte az táborokra is elküldöttem, ha valami scissiót csinálhatnék köztök. Az vajdákot kegyelmes uram én nem biztathatom, semmi nyavalyájok nem leszen, (mert úgy nem írtam volna, titkon jőjön házamhoz s ott legyen, hanem mindenek tudtára javallottam volna bejövetelét) most sem assecurálhatom én az ország részéről, hanem minthogy Hunyad vármegye kezem alatt vagyon, azoktól nem féltem bántódása legyen, hanem lenne házamnál a mellett valami kevés hada is, kikkel onnan be mehessen. Bár kegyelmes uram az lovas hadat Nagyságod beküldi vala, eddig én próbáltam volna, de ezeknek szívek elolvasott, nincs kedvek az harczoláshoz, sőt tegnap egy marosszéki hadnagy hittel mondá, mihelt ellenséget látnak, ők mind elfutnak. Petki uramnak már kétszer is írván kijöveteliről, tegnapi napon írt leveliben írja ő kegyelme kijő mellém. Isten áldomásából kegyelmes uram holnap én az Barcsára bemegyek, mivel Mikes uram írja, talám inkább szívesednek s reám való nézve cselekednek. Én kegyelmes uram az én részemről most sem látom s esmérem Nagyságod fejedelemsége renunciálásának semmi hasznát, de az ország az mint látom s hallom, minden megmaradásokot egyenesen abban is helyeztetik, sőt én most is azt javallom Nagyságod nyomúlna Jenő felé, mivel az fővezér, az mint Kriszte passa mondja, Tömösvárhoz érkezett, hallván Nagyságodot bátron eleiben nyomúlni; ki tudja, isten talám megrémíttené s az békeségre hajlana. Nyugodjék meg Nagyságod bennem, mint egynehány rendbeli alázatos levelemben megírtam, igaz tökélletes híve vagyok s maradok Nagyságodnak, mely is ha nem lőttem volna, nagy busúlás érte volna Nagyságodot; arról többet nem írok, másoktól is jövendőben megérti Nagyságod. Nagyságod én tőllem töröküző paripát kér, de bár Nagyságod énnekem tatár iizőt küldene.