Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - Törvények és okiratok

Nádasdi uram Homonnai uramnak irt levelébűl vehet fundamentumot kegyelmed, mit (ők) is készek sollicitálni azt urgeálni kell. Isten kegyelmeddel. Hidastelek, 22. Junii 1658. R. György m. p. Ha igen melegek lesznek, paripáinkat fogják be abrakra, szénára. Az porkoláb reversalisát nem küldé el kegyelmed. Külczím: Generoso Michaeli Mikes de Zabola consiliario et cancellario nostro, arcisque et praesidii nostri Kőváriensis capitaneo supremo etc. Fideli nobis syncere dilecto. (A levél II. Rákóczy Gy. írása). (Eredetije a m. k. országos leveltárban). b) 1658. jul. 6. Az esztergomi érsek levele Rál óczyhoz. Excellentissime princeps. Az kegyelmed 25. Juny nekem írt levelét nagy böcsüllettel és kedvesen vettem, meg is igyekezem szolgálni szép ajánlatit. Azért ajánlatom szerint nagy conhdenter jelentem az többi között kegyelmednek, hogy ilyent írnak ő felségének az portáról. Az budai vezér írja, hogy feles erdéli nemes ember ment volna Egerben, az kik azt mondották, csodálkoznak, hogy az porta neheztel Erdélyre, holott nem egyszer volt, hogy az fejedelem és porta között az ország interponálta magát, hagyjon békét az török Jenőnek és az dupla adónak; reá feleltek, hogy Rákóczi fejedelmet, az két vajdát és boérokat húsz nap alatt kézben adják, kihez képes zálogúl húszat azok közül az nemesek közül megtartóztatott az vezér. Mi volt ez és ha van-e értésére kegyelmednek, nem tudom, az én sinceritásom és kötelességem hozza magával, hogy értésére adjam kegyelmednek, és hogy vigyázzon magára szorgalmatosan kegyelmed. Azt is kívánja az porta, resolválja magát ő felsége, ugyan akarja-e Érdéit megsegíteni vagy nem, mert ő reá megyen általán véggel. Ha megsegítjük, minden erejét mi reánk fordítja. Félek az német tanácsok puhaságától és az mi dolgainkban is tudatlanságától; bizonyos dolog az, hogy ha Erdély elvesz mi is elveszünk utána, sőt nem utána, hanem együtt, valami az Tiszán túl vagyon, azután az többi; ha közel volna ő felsége, szemtül szemben, hogy szólhatnánk, jó volna, de igen