Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - Törvények és okiratok

megírván Rácz János uramnak is, az perceptorral együtt mustráljuk meg az katonákat; magam is kimentem volna ma közikben, de mindkét könyökömben beleállott és egyik kezem fejében az köszvény, az lábommal semmit nem gondolnék kegyelmes uram, mert immár is hallom, hogy micsoda iszonyú dolgot cselekedtek az az hét hajdúvárosiak az útban, melyet az pogánynak sem kellene cselekedniek, kire képest ha csak ágyban vitetem is ki magamot, kimegyek holnap, ha jobban el nem nehezedem. Nagyságodnak az istenért könyörgök, Szuhay uramnak engedjen és adjon plenaria authoritást, hogy deprimálhassa az Szabolcs vármegyeiket, mert ha kedvezünk nekik, bizony semmi becsületet és hasznot azzal nem teszünk. Úgy ismerem s oly embernek tudom lenni Szuhay uramot, bizony refrerálja is, csak legyen authoritása reá. Az paripát kegyelmes uram Nagyságod az istenért kérem Nagyságodat küldje el Szuhay uramnak, ha innét nem adat, mert úgy hallom semmi paripája nincs, most szégyénlette bejöni, hogy hivattam, beszélhettem s disponáltam volna ő hegyelmével. Itt kegyelmes uram iszonyú rettenetes nagyok az vizek, én nem tudom Jenő felé is miképen vihessük az hadakat, Újlaki uram pedig valóban sollicitál, mennjünk; mivel tudom Nagyságod érthette, miképpen lött ő kegyelmeknek az lippaiakkal dolgok, melyre képest usyan tegnap küldtem kétszáz lovast által az Keresen, hajó mellett osztatván fizetett katonák felét; féltem őket addig megadják az kölcsönt, még az tábor oda megyen, ha ugyan oda kell menni; mert úgy hozák hírit ma Sarkad felől, hogy még Gyula mellé szinte el nem érkezett volna az vezir, hanem Mező-Megyerre, mely nem messze Gyulához, az honnét az vezér mindjárt minden könnyű hadait elbocsátotta valamely felé csak az szekereket hagyta. Két felé gondolom kegyelmes uram, avagy hogy Jenőt akarja hamarjában megcsapni, s őket kicsalni, avagy hogy egyenesen Arad felé bocsátotta Temesvárra az hadait s maga pedig megyen Gyulára, tractát várja. Melyre képest Újlaki uramnak is megírtam, valamiképen bizodalmat vévén ki ne mennjenek én hírem nélkül, hogy valamint lesve ne vigye őket, ha szintén alája mennének is. Immár kegyelmes uram én csak a Nagyságod kegyelmes dispositiójától várok, azmint ezelőtt is egy néhány napokkal megírtam Nagyságodnak, mihelyen arra Nagyságodtól válaszom jő, csak ahoz tartom magamot, offensive vagy defensive legyen ? Az mi penig kegyelmes uram az Nagyságod ott benn való dolgát illeti, azt Nagyságod tudja jobban. Az mennyi számú fizetett hadát írja Nagyságod lenni, az nem igen sok ugyan, de bizony nem is kevés, kiváltképpen ha oly állapat volna most, mint azelőtt két esztendővel etc. etc.; mind-