Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - II. 1657. szept. 2—3. Szamosújvári országgyűlés

De a gyűlés nem ott tartatott meg. A fejedelmet a sok kiállott sanyarúság, izgatottság beteggé tette s talán tartott is attól, hogy nyilt helyen találkozzék a rendekkel oly időben, midőn tudta, hogy az izgatottság roppant nagy ellene s a felkorbácsolt szenvedélyek kitörésétől is félt — tudván, hogy nincs család az országban, melynek gyásza ne volna. Áttette az országgyűlést Szamosujvárra s a rendek tanácskozásaikat ennek közelében, a gerlafalvi csűrben tartották. De hogy a hangulat a fejedelemre nézve nem volt kedvező, mutatta, hogy a fejedelmi propositiók beküldése előtt szept. 2-án már megkezdék a rendek tanácskozásaikat. S ott azonnal indítványozák: hogy felelősségre kell vonni azokat a tanácsurakat, kik a hadjárat okai voltak; hogy meg kell engesztelni a portát s a tatár rabokat ki kell szabadítni. A két utóbbit szó nélkül elfogadták, az elsőre nézve elhatározák megkérdezni a fejedelmet, hogy ki tanácslá a hadjáratot? A fejedelmet kellemetlenül érintette a rendek ez elhatározása s a felelet elől igyekezett kitérni. Szept. 3-án beküldötte propositióit. Óhajtotta volna, hogy a gyűlést hálaadó örvendezéssel kezdhessék meg: de isten másképen határozott. Kéri a rendeket, hogy istennek sújtó kezét békével tűrjék. Azután áttér az utolsó események vázlatos előadására. Elődje példájára hazája hatalmának megszilárdításán munkált ő is s az ország beleegyezésével vezette ki sergeit az országból. Részletesen felsorolja hogyan tanácskozott künn és a szerencsétlenség napjaiban tanácsuraival, s a mit tett, azok megegyezésével tette. Mi pedig előterjesztéseit illeti, készségét jelenti ki, hogy a mit a rendek az Approbatán javítni akarnak, abba beleegyezik, s ajánlja, hogy törvényt hozzanak, hogy az országból a hadak kivitelét ezután csak országgyűlés rendelhesse el fejedelmi beleegyezéssel. Gondoskodjanak a rendek jó eleve a porta megengeszteléséről. A rabok kiszabadításához tehetsége szerint ő is kész hozzájárúlni. De a rendek a fejedelmi előterjesztésről hallani sem akartak mindaddig, míg választ nem kapnak arra nézve, hogy ki tanácsolta ezt a szerencsétlen háborút? A tatár követtel együtt érkezett meg Kemény Jánosnak egy Ráduly nevü szol-