Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - XI. 1644. jan. 3—13. A fehérvári országgyűlés

Mi alatt ez alkudozások folytak a portán, Rákóczy más oldalról kapott hírt fenyegető veszélyről. Lengyelországgal eddig elég szivélyes volt a viszonya. Midőn a királyné ez év tavaszán meghalt, erről Rákóczy is értesíttetett, s a király felajánlá közvetítését, hogy a császárral ki fogja békítni.*) De Rákóczy megtudta, hogy mi rejlik ez ajánlat mögött: a lengyel király arra készült, hogy temetés után megtámadja őt s Ferdinándnak segélyt ad.

2) Utasította hát követeit: Haller Istvánt és Bethlen Ferenczet, kiket a temetési ünnepélyre küldött oda, hogy a lengyel királyt terve megváltoztatására bírják. 3) Az ifjú fejedelem pedig Erdélyből a portai követeknek hagyta meg, eszközöljék ki, hogy a hatalmas császár csauszt küldjön a lengyel királyhoz, meginteni ezt, hogy sem ő, sem a respublica ne elegyítsék magukat a fejedelem s német császár közt fenforgó ügybe. 4) Tényleg ez a lengyel-veszedelem nem volt oly nagy, mint a mekkorától Rákóczy tartott: viszont más felől a töröktől Rákóczynak adott segély sem jöhetett komolyan szóba. S ha Csáky és Homonnai nem bírtak egy pár száz embernél többet szerezni a respublicától, az új budai basa is csak bíztatásokkal s ígéretekkel tartotta Rákóczyt. Ez azonban mégis a fejedelemre nézve volt kedvezőtlenebb helyzet, mert az ő ujonczaival tapasztalt vezérek s a csatában edzett katonák állottak szemben. Elhagyatva a svédektől, kik Dániában csatangoltak, s sem egy fillért, sem egy katonát nem kapva ezektől, »egyedül az ő szegény feje főtt, egyedül a magáét költötte.« Aztán hadait is kelle változtatnia. Jul. végén azok egy részét haza bocsátá: de sept. végére Erdélyből újabb hadakat hozatott ki, kiket sept. 26-án Rakamáznál ünnepélyesen fogadott, egész kíséretével elébök menvén.

5) De nem egyedül a svédek elmaradása okozott Rákóczynak aggodalmakat. Ha a hadjárat koczkája többé-kevésbbé ') L. Törv. és Okiratok LIX. 2) Csáky Isvánnak Zlathonicza jun. 2-án kelt leveléből kitetszik, hogy a segély megnyerése ügyében ő volt a közbenjáró. 3) Törv. és Okiratok LX. 4) Levelek és Okiratok 781. 6) Báníí'y 128. 1. erdélyi országgyűlési emlékek x. k. íj