Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - IV. 1639. maj. 1—20. A fehérvári országgyűlés

26-án kelt levele a császárnak részletezé megbízatását: eszközölje ki nála, bogy a részekben toborzkasson; tudassa, bogy a végvárakba németeket küld; hogy ő személyesen száll táborba s hogy a fejedelem ellenségei azzal kérkednek, hogy őt már részükre megnyerték. Bercsényi maj. 24-én érkezett Gyaluba, hol épen akkor a várkastély újraépítéséhez fogtak.

2) A fejedelmet másnapra várták oda, s addig ő átlovagolt Monostorra, hogy ott a catholicusoktól informatiót nyerhessen. Rákóczy 25-én csakugyan fogadta Bercsényit, ki gonddal került mindent, mi küldetésének hivatalos színt adhatott volna. Nem is beszéltek egész délelőtt másról, mint az európai politikáról — csak ebédnél jött egyéb is szóba, mikor Rákóczy poharat köszöntött a császárra. Azután egyszerre közlékenyebb lett, de olymódon, hogy Bercsényinek nem sok öröme telt benne: rámutatott arra a három módra, melylyel Ferdinánd ellenségeit lefegyverezheti. Adjon vallásszabadságot, Frigyes fiának adja vissza Pfalzot s kárpótolja a károsúltakat. E théma felett élénk eszmecsere kezdődött, miközben Rákóczy kiemelte, hogy Magyarországon mily sokan háborgattatnak vallásukban. 26-án megkezdődtek a levélben érintett pontok felett a tárgyalások: Rákóczy egész nyíltan és őszintén mondta el nézeteit. Nem sok oka vau ő felségének szerencsét kívánni, ha a táborba megy, hisz az neki kárára lehet. A hadfogadást nem engedheti meg. A végvárakba németek bevitelét nem helyesli. S épen nem tagadta, hogy ő felsége ellenségeivel alkudozik: már ígértek is neki 6000 katonát, 300,000 frtot s hogy a portánál kieszközlik, hogy fiát utódjává erősítik: szóval elmondta az egész alkudozást Du Boisval. De ő ezeket nem fogadta el s nem is fogadja el —• ha elégtételt adnak neki. Minő elégtételt ? kérdé Bercsényi, s miért ? Nó, mondá Rákóczy, nálam van az böl megértheti, melyeknek megírását csakugyan magam által akarta tenni ű felsége.« Orsz. ltár. Bercsényi már ekkor a Csehországba küldendő magyar hadak egyik tábornokának volt kiszemlve : Réz András írja apr. 5 : > tizezer magyar hadat gyűjtött az mi kegyelmes urunk is most, kinek generalja leszen Pálffy István, vicéje Bercséni uram.« Orsz. ltár. ') Törv. és Okiratok XXII. a) 2) Haller 56.