Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)
23. fejezet: 1637-1648 - II. 1638. apr. 23—maj. 16. Fehérvári országgyűlés
sen nem lehetett addig tárgyalni, míg a főkérdés, a confessio kérdése nem dőlt el. így fogta fel a dolgot az országgyűlés is, melyhez Beke és pártja benyújtották confessiójukat. Mielőtt hát a zsidózók ügyének tárgyalásába bocsátkoznának, elébb az unitáriusok viszályát akarták letárgyalni. De hogy ez a confessio megegyez-e azon alapelvekkel, melyeket az 1579-iki országgyűlés mint az unitaria vallás alapelveit elfogadott, annak vitatásába nem bocsátkoztak, hanem egy, a bevett vallások tagjaiból álló nagy vegyes bizottságot, s ebben minden vallásfelekezet tagjaiból 17 tagot*) választottak, mely ez évi julius 1-én Deésen jöjjön össze s ott az unit. felekezet mindkét töredékének főbb képviselőit, Bekét a püspököt egy — s Szőröst a papot másfelől hallgassák ki s a »controversiát igazítsák el.« Ugyan ezen delegált bíróságot utasította a zsidózók ügyének letárgyalására. Mindazok, kik az 1635-iki országgyűlésen kitűzött terminusig nem convertáltak, idéztessenek meg a fejedelem által. De mind a közügyigazgató, mind a megidézettek úgy készen legyenek, hogy ott végitélet hozathassék. Rákóczyt eddigi tapasztalatai sokra megtanították. Ha ő a zsidózók felekezetében azok ellen lépett fel, kiket engesztelhetetlen ellenségeinek tartott, el volt határozva megtörni mindazokat, kik útjában állottak. Kein önkény által, nem a törvényes formák mellőzésével: hanem országgyűlésen, tanácsurai s a rendek által. E czél eléréséhez alkalmazta a fejedelmi előterjesztéseket. Ezek közé volt két pont beigtatva, melyekben a rendek a Kolosvárral és Szebennel való vitás ügyek elintézésére hivattak fel — de e városok képviselői jobbnak látták nem várni be a tárgyalást, hanem elintézni a sérelmes pontokat magával a fejedelemmel. Az 1636-iki zavarok alkalmával Szeben Rákóczy helytartóját csak harmadmagával akarta bebocsátni. Rákóczy ez esetre hivatkozva, s annak ismétléséből származó consequentiákra utalva, előterjesztésében felhívta a rendeket, hogy mutassanak ki neki olyan megerősített helyeket, hova ő nagy veszély alkalmával visszavonúlhasson. A szebeniek tudták, «) L. Törv. s Okiratok XIV.