Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok

igen szorgalmatoson hadhoz praeparalja magát; ki 'mindezeknél nagyobb, Réti István uram, ki Nagyságodnak portán mind szeme s mind füle, nyilvánossággal és bizonyoson irja, hogy egyáltalán véggel azok az hadak Máthé vajdára jönnek, és onnét ide mireánk, Máthé vajda is ezeknek végére menvén táborban szállott, tőllünk segítséget kiván, kire tavaly országúi az mint értem hittel is obligáltuk volt magunkat. Ezek mind így lévén, úgy látom itt az a kérdés, ha ezeket hivalkodó szemmel nézzük-é mi, és legelsőbben is, ha Máthé vajdát kell-é segítenünk avagy nem ? holott úgy látom, hogy őtet mind segíteni s mind elhagyni igen veszedelmes, ez majd olyan mint beszédben hallottam az király fia patkója felől, hogy ha felveszi is, ha nem is, megbánja, mi is, vagy megszegjük, vagy szegetlen hadjuk. Ez két gonosz között mindazáltal én még is azt Ítélném kissebbnek lenni: hogy Máthé vajdát nem jó semmiképpen elhagyni, ha az Réti István uram Írásának helyt adunk, és ha abban Nagyságod kegyelmes uram megnvugodt szívvel vagyon, hogy Máté vajdárúl mi reánk is elkövetkezik az a veszedelem, minden bizonynyal ennek egy néhány méltó okai lehetnek. Első: hogy ha csak viadal nélkül jönne is ki Máté vajda országábúl, de ugyan ide az Nagyságod országában kéne néki oltalomnak okáért jönni, máshová való útja nem lehetne, portára nem mehetne, mert ott mindjárt megölnék, Moldovára sem mehetne, mert ott az vajda ellensége, kéntelen ő néki erre kellene jönni, mert confoederatus is velünk, és így bátor mentest menne is ki az országból más keresztyén birodalomban, de ugyan el nem szenvedné nékünk az porta azt is; erről példa régentén az Chorczoly Péter vajda állapotja, noha azzal confoederatusok nem voltanak az országbéli statusok. Ezt pediglen Máté vajdát vagy megfogni, annyival inkább kézben adni, isten és az keresztyéni jó lelkiismeret ellen lenne, confoederatusok lévén vele annak az gondolatjátúl is oltalmazzon isten bennünket; így is soha el nem kerülhetjük az porta nehézségét Máté vajdáért, Másodszor az Máté vajda veszedelme mi romlásunk és azzal mi is enerváltatunk, és hadi erőnket megfogyatkoztatjuk, szép hadai lévén neki is, kik az mi segítségünkre is mind kötelesek s mind készek. Harmadszor: az úristennek súlyos büntető ostorátúl is felette igen félhetünk, ha őtet elhadjuk, holott hittel köteleztük egész országúi magunkat az őket való megsegítésünkre szükségek idején, mivel ő is azont cselekedte, s tavaly sokat is használt nekünk is súlyos ügyünkben az ő barátságok, sőt talám ezt is, ha reájok mennek, mi érettünk fogják szenvedni, mert ők tavaly fizetésekkel helyre is állathatták volna dolgokat, és így ha elhadjuk. az hitszegésért az úristennek harag-