Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)
23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok
ját el nem kerülhetjük, elég példa erre az Lengyel László király Várnánál való veszedelme Amurates által, ki noha pogány volt, mégis az úristen kezébe adta őket a hitszegésért, mennyivel inkább ha keresztyén felebarátainknak ebben megfogyatkozunk, megbántjuk az úristent vélle kétség nélkül. Végezetre: semmi tökéletes reménységünk nem lévén megmaradásunk felől, és ha ugyan Máthé vajdát meg nem segítjük is, de az bizonyos, hogy ő rólla mi reánk is eljön az veszedelem, nem látom okosságnak Máthé vajdát is elhagynunk és magunkat is az mint lehet idein ne praeperalnunk, hanem ha mindnyájan csak rabokká akarunk lenni, kihez nékem bizony sem kedvem nem volna, és ha egy Máthé vajda, ki teljességesen az torkokban vagyon, mégis látná állapotját veszedelmezni, országáért, fejedelemsegéért ellenek táborban mer szállania, mennyivel inkább kegyelmes uram méltó, hogy Nagyságod velünk együtt ezt hivalkodó szemmel ne nézze, mindenképpen mi nyavalyánk lévén, mikor az szomszéd háza ég. Ebben kegyelmes uram, noha igen felette szükséges is az jó tanács, mindazonáltal ez felül haladja az emberi okosságot, hanem az úristennek is könyörögjünk és magunk is ne hivalkodjunk, az többit hadjuk az úristenre, az mint tavaly is cselekedék, bizony el nem hágy bennünket ilyen igaz ügyünkben ő szent felsége, hanem ezután is megsegít, és velünk leszen ez mostani ügyünkben is. Ezt pediglen kegyelmes uram én úgy írom, ha sehol semmihez nincsen reménységünk, hanem in extremitate vagyon dolgunk, in isto casu Nagyságod is szép hadait felvévén, az Máté vajda hadával conjungálván hadait Nagyságod, ha örökösön való békességet kelletik is csinálni, conjunctis viribus abban is jobb mód leszen, ha derekas fegyvert látnak kezünkben. Ha pedig másképpen leszen is, az úristennek tisztességéért, fejedelmünkért, édes hazánkért, az szegény ártatlan községért, özvegyekért, árvákért, az szép szabadságért, az jó hírért, névért, tisztességért mondom vívnunk kelletik is, együtt abban is jobb mód leszen. Ezt mindazonáltal nékem úgy tetszik kegyelmes uram, hogy Nagyságodnak Máté vajdával igen el kell végezni, hogy Máté vajda kiváltképpen ha látja, hogy az ellenség igen nagy erővel lészen, hogy nem ő neki való leszen, semmiképen vele meg nem vívjon, hanem szép takarékosan hadaival együtt szálljon az havasok közé valami erős helyben, mely helyet jó idején valóban muniálja; az hely legyen olyan, hogy útja lehessen minden hadaival együtt mihozzánk, hasonlóképpen nekünk ő hozzája, melyet az ellenség el ne vehessen, hogy az szükség idején ha kívántatik lehessünk együtt és segíthessük egymást.
