Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok
vasván előttök, egynehány szó volt oly az reversalisban írva, az mely miatt az ő fölge hasznára nézve semmit nem ért az reversalis. De az tanácsurak meghívén az gubernátort, mindjárást egyenkint mindnyájan subscribálták ugyanazon reversalist, elvégezvén azt is, hogy ez medgyesi gyűlésre senki fegyveres kézzel ne menjen és senki oda se gyalogot sem penig lovast fegyveres kézzel ne vigyen, az fejedelemasszonynak is több ne legyen kétszáz magyar gyalogjánál. így ezen is megegyezvén, másnap reggel (júl. 9.) úgy indulának Medgyesre. En is ezalatt, hogy inkább higyjék Csáki uramnak a bejüvetelit, ', T gubernátor urammal szemben voltam és Zólyomi urammal is; kérdezték, hol az úr és ha bejüne az gyűlésre ? Mondottam, hogy Almáson vagyon és igenis bejün az maga mentségére, engemet is csak azért küldött, hogy szállásokot és vágó barmokot szerezzünk ő ngának. Másnap megindulván Medgyesre, bízván minden ember az urak közzűl és asszonyunk is az reversalishoz, jutánk Medgyesre. Harmadnap alatt egyszer is, másszor is mindennemű mezei hadakat az feírvári végezés ellen betakarítván Medgyesre, váltig izente asszonyunk ő fölge, hogy nem kellene annak lenni, mivelhogy Feírvárott mást végeztenek volna, de ők senkivel sémit nem gondolván, mind gyalogokot, lovasokot betakarítottak az városban die 12. Julii anno 1630. Felhivatván asszonyunk ő fölge engemet panaszolkodik azon, hogy az feírvári végezés és reversalis ellen az hadakot mind behozták volna Medgyesre. Mondván neki, hogy lám, mondám Feírvárott is Fölgednek, hogy csak én sem szerettem az a reversalist, azokáért közölje most más híveivel is Fölged. Én magamtúl aláküldvén ő fölge híveinek, megmutogattam nekiek és azok is eszekben vévén az reversalisnak rosz voltát, megmondám ő fölgének, hogy egy inastúl küldje az cancellariusnak és kérdje meg tőle, hogy azon az egynehány szón mit kell érteni s ha ő volna az ő fölge állapatjában, megelégednék-e avval az reversalissal, azt az egynehány szót penig miért kellett oda írnia, hiszem ő volna az ő fölge cancellariusa s tudni kellene neki affélét. Az cancellarius elijedvén és sopánkodván ezen, mondotta, hogy bizony nem az ő akaratjából és híre nélkül írták volna azokat az szókot oda s valaki írta megérdemli, hogy fölakaszszák, megöljék, ha szintén ő maga írta volna is. Nagy sápítással visszaküldvén az reversalist ő fölgének, másnap reggel (júl. 13.) mindjárást ő maga eljárván az tanácsurakot, megjelentette nekiek, hogy minemű nagy practica vagyon az reversalisban. így egyben gyűlvén mindjárást, ő maga kikérte asszonyunktól az reversalist, hogy magáról elvethesse az kétséget és megmutatta nekiek. Azonban az gubernátor is felérkezvén közekben, kérdették tőle,
